Nekiment a Facebook két magyar katolikus oldalnak
Két nagyobb katolikus oldal is komoly cenzúrával szembesült az elmúlt hétvége folyamán: a Katolikus Válasz blog és a karizmatikus.hu is a „közösségi alapelvek” áldozatául esett. E két oldal linkjei a közösségi felület egyetlen szegmensében sem oszthatók meg, a szerkesztők közel egy napja nem kaptak magyarázatot a helyzetre.
Vasárnap este jelentette követői számára a Katolikus Válasz (KV) blog Facebook-oldala, hogy egy korábbi cikküket (egészen pontosan ezt a lelki áldozásról szólót) a közösségi oldal rendszere nem engedi közzétenni, mivel az sérti a kék óriás „közösségi alapelveit”. Egy órával később már arról írtak, hogy a Facebook visszamenőleg törölte minden egyes bejegyzésüket, amelyben saját tartalmukra irányító hivatkozás volt. A lépés a mai újságolvasási szokások mellett egy-egy lap kivéreztetését is jelenti.
Irigykedve nézem a réges-régi, megbarnult, töredező dokumentumokat, amelyek a demokráciától meg nem fertőzött egészséges, rend-centrikus világból maradtak ránk… hosszú évszázadokig porosodva levéltárak és padlások rejtekén. S miért vagyok irigy, az ezekben az iratokban megbúvó információk korára? Mert 1400-as évektől kezdve, plusz négy évszázadot átfutva azt tapasztalom, hogy normális élhető világ volt Európában, még a nagy járványok idején is. Persze voltak azokban az időkben is olyanok, akik mások szenvedéséből busás hasznot próbáltak húzni, ám az efféle ögyeskedők feje a pallosnak köszönhetően, gyorsan beleesett egy fonott kosárba…etc.
...Nekünk, vezetett polgároknak most fel van adva a lecke. Mert ha a határok mégis lezárhatók, ahogyan a koronavírus elleni óvintézkedések ezt egyértelműen bizonyítják, akkor mi a helyzet azokkal, akik ennek az ellenkezőjét állították? Tették ezt úgy, hogy tökéletesen tisztában voltak kijelentéseik, nyilatkozataik valótlanságával. Előbb-utóbb azért is reagálnunk kell, mert ezen hölgyek és urak nem fogják levonni lelepleződésük konzekvenciáját, és nem állnak fel székeikből, ahová az európai emberek szavazataival kerültek.
2018 májusa környékén azt mondták nekem, hogy az Európai Bizottság folyosóin, Brüsszelben Leonard Orban elnöki tanácsadót „the good Orban”-nak nevezik, hogy megkülönböztessék a „bad Orban”-tól, azaz Orbán Viktortól, a budapesti kormányfőtől.
Ilyen áron bátrak is lehettünk volna …
A VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár főigazgatóját csaknem egy évig hiányolnunk kellett a különböző konferenciákról, fórumokról és a médiából, miközben hírek, találgatások keringtek súlyos betegségéről. Most, hogy hála Istennek, 226 kórházban töltött nap és tíz hetes otthoni lábadozás után visszatért az intézetbe, kollégái rábeszélésének engedve, a VERITAS Hírlevelében röviden tájékoztatta az érte aggódókat.
Az épületet 1895-ben építtette téglából Müller Salamon. Az 1900-ban a Szabadsághoz szerződött Ady Endre is figyelmet szentelt a kioszknak, több cikket is írt róla, egyik törzshelyévé vált. 1913 októberének végén az Amerikából visszaérkezett holnapos költőnő, Miklós Jutka a kioszkban rendezett be magának fényképészeti műtermet. Nem volt a legszerencsésebb választás, ugyanis egy hónap elteltével a városi tanácsban arról vitatkoztak, szabad-e az egykori kioszkot műteremnek használni, mert a Müller Salamonnal harminc évre megkötött szerződés szerint a helyiségben nem lehet más, mint cukrászda, kávéház vagy vendéglő. A következő tavaszon az egyik helyi lapban az jelent meg, hogy Miklós Jutka rövidesen az Apolló palotába helyezi át fényképészeti műtermét.
Az 5. helyre került a Muzsikás és az Amadinda közös lemeze a World Music Charts Europe (WMCE) legfrissebb, márciusi listáján. A tavaly év végén megjelent, Párhuzamok és kontrasztok című koncertalbumot a Fonó Budai Zeneház jelentette meg.
Paul Tillich, a XX. század egyik legkiemelkedőbb német teológusa elbeszéléseiben visszaemlékszik arra a pillanatra, amikor végleg szakított az emberi gonoszság társadalmi és politikai úton való megreformálásának gondolatával. Az első világháború alatt tábori lelkészként négy évet töltött a nyugati fronton, ott tapasztalta meg az öldöklés és szenvedés minden elképzelhető vagy elképzelhetetlen formáját. Az egyik ilyen pokoli éjszakán Verdun lövészárkaiban, amikor a halottak és haldoklók közt bolyongott, a kimerültségtől elnyomta az álom. Amikor reggel magához tért, hirtelen egy monumentális felismerés árasztotta el tudatát: „Ez itt gondolkodásom idealisztikus részének vége. Ebben az órában felismertem, hogy az idealizmus darabjaira hullott.”
... Észak-Olaszországban terjed a koronavírus, amelytől legalább annyira retteg az emberiség, mint a pestistől, csak ma már van internet, így ennek a félelmének hangot is tud adni. Az első, teljesen jogos és hatékony védőintézkedés az utazások korlátozása. Az olasz tartományok útjait lezárják, vesztegzár még nincs, de nem zárható ki, hogy az is eljön majd. A focimeccseket elhalasztják, a szálláshelyek üresek. Ausztria pedig azt fontolgatja, leállítja a vasútközlekedést, mert hiába vagyunk egy ilyen szédületes európai projekt közös megélői, tartsa csak határain belül a kórt Róma. Nem kérünk az olaszok vírusából, senki se akar megfertőződni.
A lakosságcsere nem összeesküvés-elmélet – véli Kiriákosz Velopoulosz, a Görög Megoldás nemzeti párt vezetője, aki szerint könyörtelen invázió zajlik Európában, ami veszélyezteti a görög-római kultúrán és a kereszténységen alapuló életmódot. Demográfiáról, az uniós elitek pénzügyi rémuralmáról, a sikeres magyar gazdaságpolitikai példáról és görög szimbólumokat használó szlávokról is beszélt a Makronómnak.
Életének 84. évében elhunyt Csukás István, a nemzet művésze – közölte Facebook-oldalán az Újszínház.
A belga főváros önkormányzata úgy döntött, sportcsarnokká alakít át egy templomot az egyre növekvő muszlim népesség által lakott Anderlecht kerületben.
A Keresztény Értelmiségiek Szövetségének (KÉSZ) országos elnöksége felekezettől függetlenül felkér minden Kárpát-medencei egyházközséget és gyülekezetet, hogy 2020. június 4-én, magyar idő szerint 16 óra 30 perckor száz másodpercig szólaltassa meg temploma, imaháza harangját mementóként a trianoni békeszerződés százéves évfordulójára.
A következő bölcs mondást olvastam nemrég: A nép rosszul értelmezi a dolgokat, de jól érzi. Egy keresztény mondás pedig úgy szól, hogy amikor ujjal mutatsz valakire, ne feledd, hogy három feléd mutat! Tehát vizsgáljuk meg e két bölcsesség szemszögéből a gyergyóditrói Pékségiászban történteket (melyeket azért nem kell abszolút igazságoknak tekinteni). Apropó: viszonylag jól ismerem Gyergyóditró vidékét, néhány ottani lakost és az abban a Románia fagyos sarkától nem túl messze lévő hegyvidéki térségben megélni próbálkozók egyáltalán nem rózsás helyzetét… Vagyis úgy vélem, hogy – teljesen véletlenül – nagyjából 17,5-szer többet tudok azokról a helyekről a témában megszólalt riporterek és kommentátorok 99 százalékánál. Ennek ellenére tudatában vagyok annak, hogy én is csak nagyon, nagyon keveset tudok Gyergyóditróról. Ebből viszont az következik, hogy a térségen kívüli riporterek és kommentátorok nagyjából NULLA egész nagyon picit tudnak arról, hogy s mint van arrafelé.
