Faggyas Sándor: Egy elmaradt szoboravatás
A kommunizmus áldozatainak emléknapja előtti napon avatták volna föl az 1947. október 23-án felakasztott Donáth György mellszobrát Budapesten, egykori lakóhelye, az Üllői út 55. előtt. A Szabadságharcosokért Közalapítvány és a Magyar Politikai Elítéltek Közössége tervezett ünnepélyes tiszteletadást, arra emlékezve, hogy a sztálinista mintájú magyarországi kommunista koncepciós perek első halálos áldozata Donáth György korábbi országgyűlési képviselő volt.
Mégsem avatták fel szerdán délután Donáth György szobrát, mert baloldali tüntetők megakadályozták. Boross Péter volt miniszterelnök és Gulyás Gergely, az Országgyűlés törvényalkotási bizottságának elnöke, akik beszédet mondtak volna az avatáson, a méltatlan körülmények miatt távoztak, a szervezők pedig lemondták az ünnepséget.
A tiszta szláv állam megteremtésén fáradozó csehszlovák kormánynak a magyar kisebbség felszámolására más, kevésbé direkt módszereket kellett találnia. Az Edvard Benes államfő által 1945. május és október között életbe léptetett, de csak 1946-ban törvényerőre emelt dekrétumok közül 33 közvetlenül vagy közvetve a magyarok és a németek alapvető jogait korlátozta. Az 1945. augusztus 2-án hatályba léptetett 33. számú dekrétum pedig még állampolgárságuktól is megfosztotta őket. A 88. számú rendelet lehetővé tette a közmunkaszolgálat elrendelését az ország teljes területén, és ennek nyomán 1945-46 telén mintegy 40 ezer felvidéki magyart deportáltak fűtetlen marhavagonokban a csehországi Szudéta-vidékre. A rendeletek lehetővé tették a magyarok földjeinek elkobzását, elbocsátásukat állásukból, hivatalos nyelvhasználatuk és kulturális egyesületeik betiltását. Kiűztek 36 ezer, 1938 előtt magyar állampolgárságú embert, internálták a pozsonyi, a kassai, a komáromi magyarokat, lakásaikat pedig elkobozták. Beindult a reszlovakizáció, ami lehetőséget adott „az évszázadok során elmagyarosodott szlovákoknak az anyanemzethez való visszatérésre”, gyakorlatilag a vagyonelkobzástól és a kitelepítéstől való megmenekülésre, az állampolgári jogok megszerzésére. Az akció során 423 ezer megfélemlített, fenyegetett magyar adta be kérvényét, és a hatóságok 327 ezret nyilvánítottak közülük szlováknak.
A Lúdas Matyi írója 188 éve ezen a napon hunyt el. Fiatal éveiben katonai szolgálatot teljesített, melynek témája később műveiben is visszaköszönt. Érdekelte a természet, különösen a botanika, de gyakran közölt prózafordításokat és tudománynépszerűsítő cikkeket is. A Debreceni Magyar Kalendárium elindítása az ő nevéhez fűződik.
A Szovjetunióba hurcolt politikai foglyok és kényszermunkások emlékéve, amely egészen 2017 februárjáig tart, a gazdag programkínálat mellett nagyon fontos kezdeményezéseknek is keretet ad – tudtuk meg a Gulág Emlékbizottság Programiroda, a Veritas Történetkutató Intézet és a Baranyai Német Kör keddi közös sajtótájékoztatóján. Lágervonattól, nemzetközi mozgó kiállításon át a mobilapplikációkig minden módon megpróbálják közelebb vinni az emberekhez a sokáig tabutémaként kezelt szovjetunióbeli kényszermunka történetét.
A hidegháború utáni idők két végzetes dátuma egyformán szeptember 11-re esett. A második, az amerikai területen lévő épületek elleni támadások 2001. szeptember 11-re. Ekkor indult meg az Egyesült Államok irányította „terrorizmus elleni” globális harc, amely az első szeptember 11-i eseménynek adott hatalmas lökést: 1990. szeptember 11-ről van szó, amikor közvetlenül a hidegháború amerikai győzelme után az idősebb George H. W. Bush elnök Washingtonban elmondta Új világrend című beszédét, amely hatalmas fordulatot jelentett az amerikai külpolitikában.
A konferencia egyik kiemelt témája az a freskó, amelyet a Beszterce mellett található Kiszsolna évtizedek óta használaton kívül álló, romos középkori templomában tártak fel, és amely a középkorban egész Európa által csodált mozaiknak, az ún. Navicella-nak a másolata. Az eredeti freskót a római Szent Péter-székesegyház számára készítette 1300 körül az akkori művészetek „fejedelme”, az itáliai Giotto. Azt a bibliai történetet mutatja be, amikor a hajózó apostoloknak Krisztus a vízen járva jelent meg.
Az egykori Magyarország keleti szegélyén lévő Székelyföld területének jellegzetessége hegyes tájainak nagyszerűsége, népének eredetisége. Három részre osztható, és mindegyik egy folyóhoz köthető: Csík az Olt, Gyergyó a Maros, Kászonszék a Kászon folyóhoz. Orbán Balázs leírta, ahogy az utazó a havasokig elér, úgy gondolja, itt vége az emberlakta vidéknek. Így csak elszánt kutatók jutottak el ide, és Takács György is ilyen – jellemezte a szerzőt Czövek Judit. Németh Lászlóval szólva „különutas kutató”, aki jogi tanulmányokat folytatott, majd teológiát végzett, klasszikus műveltségű ember. Olyan munkát vitt véghez egyedül, mely kutatócsoportot kívánt volna a megfelelő támogatással.
A minap a német megszállás Szabadság téri emlékműve előtt vezetett az utam. Mélyen megdöbbentett az emlékmű előtt összehordott kavicsok, bőröndök, fényképek és az Orbán-kormányt gyalázó szövegek bazári látványa. Sokan azt hiszik, hogy „a zsidók” tiltakoznak az emlékmű ellen. De éppen ellenkezőleg: a zsidók csak egy cinikus játszma részei. Mint minden zsidónak, nekem is haltak meg rokonaim a Holokausztban, de hogy a halálukat több mint 70 évvel később a demokratikusan megválasztott kormány elleni harcban használják ütőkártyának, azt blaszfémiának tartom.
„A költészet helyzete ma sem rózsás, de a versíró kezében mindig ott van a szó feletti hatalom. Amikor a történelem során a vezető politikusokra nem lehetett számítani, mindig a költők léptek előre, és kardot is ragadtak, ha kellett” - fogalmazott a díjátadón Agócs Sándor. Mint mondta, a versírás mellett a könyvkiadás is igazi költészet számára.
Volt idő, amikor egy kultuszminiszter, Trianon után, az elképzelhetetlen után, a kiheverhetetlennek tűnő nemzeti tragédia után azt mondta, hogy nem lehet egyetlen tanyasi gyerek sem, aki reggel legfeljebb fél óra séta után nem jut el a legközelebbi iskolába. És az a kultuszminiszter megtette. Megcselekedte, mit megkövetelt a haza. Olyannyira, hogy őnélküle ma már talán Magyarország sem létezne.
Stoffán György ünnepi megemlékező beszéde a püspök halálának 50. évfordulóján - a Zsámbéki plébánia templomban - könyvelőzetes a rövidesen megjelenő „Zadravecz-passió” című kötethez.
Hogy kisebbségi, avagy nemzeti közösségeket érintő, kényesebb kérdések véleményezése és megvitatása, jogsérelmek elemzése, netán orvoslási javaslata mostanság nem remélhető nemzetközi intézményektől, fórumoktól, esetlegesen külföldi kormányoktól, szinte evidencia. Ezt erősítették meg Kolozsváron a magyar nemzetpolitika nemzetközi környezetéről szervezett kerekasztal résztvevői is, kiemelvén, hogy a jelenlegi világhelyzet nem kedvez a kisebbségi jogérvényesítésnek.
A magyarságra visszasugárzó évszázados hun és lovas népekkel szemben érzett európai előítéletek visszaszorítására a magyar politikai és tudományos körök a finnugor nyelvészeti elméletet találták a legmegfelelőbbnek. Feltételezéseik szerint a finnugor nyelvészeti elmélet nagy előnye az, hogy tagadja a hun–magyar rokonságot, és az európaiak számára egy elfogadható, rokonszenves kis északi néppel, a finnekkel hozza rokoni kapcsolatba a magyarokat. A rendszerváltozás után a finnugor rokonság erőszakos, dogmatikus terjesztése még jobban felerősödött. Az egyetemeken, a főiskolákon, a középiskolákban a finnugor rokonságot megmásíthatatlan tényként tanítják.
Konzervatív ember tiszteli mind az életkort, mind a női nemet; de megbékélve az emberi élet szakaszaival, nem abszolutizálja azokat. Nem mondja például azt, hogy aki élemedett korú, az eleve bölcs is: az élettapasztalat, bizony, gyakorta együtt jár a feledékenységgel, sőt a szenilitással.
Feltámadni látszik az erdélyi egyháztörténet kutatás és annak publikálása, hiszen az utóbbi időben két értékes könyv is megjelent az erdélyi, Szent Istvánról nevezett Ferences Rendtartomány berkein belül.
