A Don menti tragédia
1943 január–februárjában egy csaknem kétszázezer fős magyar katonai erő, a magyar királyi 2. honvédhadsereg próbálta megállítani a jelentős létszám- és haditechnikai fölényben lévő szovjet Vörös Hadsereg csapatainak előretörését. Tette mindezt reményvesztetten és sikertelenül.
Az 1943. január 1-jén 194 334 fős élelmezési létszámmal bíró hadsereg – körülbelül 10 ezer katona volt szabadságon a hátországban – 1943. április 6-án 100 818 fős élelmezési létszámot – 7500 fő volt szabadságon a hátországban – jelentett. A Don menti harcok során a 2. hadsereg 28 044, kórházvonaton hazaszállított sebesültet és beteget, szovjet jelentések szerint 26 ezer hadifogságba került katonát és munkaszolgálatost, továbbá 41 972 hősi halottat és eltűntet veszített.
Napjainkig a második világháborús magyar részvétel egyik legtöbbet emlegetett katonai műveletének tartják a Don menti harcokat. Okkal és joggal. Már csak ezért sem szabad, hogy a feledés homályába vesszenek azok, akik soha nem tértek vissza a hazába, a szülőföldre.