Menteni a menthetőt - a Bánáti Köztársaság

1918. november 25. az elveszett remény napja. Ezen a napon volt utoljára főváros Temesvár, eddig tartott a Bánáti köztársaság alig több, mint három hetes fennállása.
A Bánáti köztársaságot 1918. november 1-én kiáltották ki, azzal a céllal, hogy mentsék, ami még menthető. Az elveszített Nagy háború, az I. világháború után az antant támogatta cseh, román, szerb hadsereg megindult Magyarország ellen. Nem volt igazán nehéz dolguk. A Károlyi-féle kormány, annak reményében, hogy jobb színben tünteti fel magát, hogy jobb békefeltételeket tud elérni, szélnek eresztette a háborúban megviselt, de még ütőképes magyar hadsereget. Az országba betörő idegen csapatok jószerivel ellenállás nélkül menetelhettek céljaik felé. És a kisantant politikusai nem voltak szégyenlősök. A román elképzelések a Tisza vonaláig terjedő Nagy-Romániáról szóltak, a másik elképzelés a teljes Nyugat-Magyarországot magában foglaló szláv folyosó terve volt.

Rejtelmek, ha zengenek

Három globális relevanciájú nagy projektről folynak tárgyalások Románia határainál. Nélkülünk

A veterán politikai elemző már szinte könyörög a mioritikus vezetőknek, vessék már figyelő szemüket egy kicsit Magyarországra, például a meddő cicaharc helyett.
Jelen szöveg az Adevărul oldalon közölt cikk fordítása.
Mindhárom projektnek a legnagyobb fokú relevanciával kellene rendelkeznie döntéshozóink számára. Mindhárom egy nagy változás vektorainak hordozója abban a térségben, melyben máris hatni kezdtek.
Azért fontosak, mert egy magasabb rendű játék, egy olyan hatalmi rendezés alkotóelemei, amelyről a Vatikánban kezdtek el tárgyalni 1989 nyarán, majd Máltán, azután a fő nyugati fővárosok, Moszkva és a volt kommunista entitások osztagában „zászlóvivőnek” tartott országok – az NDK-val az élen – között lezajlott frenetikus párbeszédben.

Kemény üzenet Bukarestnek a Máért részéről – 2020 az erős magyar közösségek éve

A Magyar Állandó Értekezlet (Máért) elvárja a magyarországi politikai pártoktól, hogy a szomszédos államokban az ottani magyar közösségeket képviselő pártokat és jelölteket támogassák. Egyebek között ezt tartalmazza a szervezet 18. plenáris ülésén elfogadott zárónyilatkozat, amelyet a nemzetpolitikai államtitkárság pénteken juttatott el az MTI-hez. • Fotó: Benko Vivien Cher * A dokumentum szerint a résztvevők örömüknek adnak hangot, hogy az Országgyűlés 2018 decemberi döntésének köszönhetően a magyarországi lakóhellyel nem rendelkező magyar állampolgárok – így a vajdasági, kárpátaljai és diaszpórában élő magyarok – is részt vehettek az idei európai parlamenti választásokon, ezáltal pedig Európa és benne nemzetünk sorsának alakításában. Üdvözlik a Kárpát-medencei óvodafejlesztési program eddigi eredményeit. A program első két ütemében létrejövő több mint száz új, illetve közel hétszáz felújított bölcsőde révén a magyar identitás megőrzésének alapjait sikerül megerősíteni. Örömüket fejezik ki annak kapcsán, hogy a program a harmadik ütemmel folytatódik.

Magyar kém volt-e Esterházy János?

A címben szereplő kérdés egyike volt azoknak a vádpontoknak, amelyek alapján koncepciós perben előbb halálra, majd a nyugati tiltakozás hatására életfogytig tartó börtönre ítélték a felvidéki mártír politikust.  Hogyan cáfolták meg a vádat a cseh történészek 2011-ben? – arról is beszélt Csáky Pál politikus, író a Rákóczi Klub hagyományos hó eleji összejövetelén, amely ezúttal a klubtagokon kívül is számos érdeklődőt vonzott.
Csáky egy könyvet hozott magával Nemzeti kisebbségek Csehszlovákiában 1918-1938 címmel. Szerzői: Andrej Tóth, Lukáš Novotný és Michal Stehlik, mindhárman a prágai Károly Egyetem tanárai. A könyv az egyetem filozófiai fakultásának kiadásában jelent meg 2012-ben, magyar fordítása – Csáky Ágnes munkája – tavaly készült el.

Kárpátalján a helyzet változatlan, vagyis rosszabb!

Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter az Országgyűlés nemzeti összetartozás bizottságának keddi ülésén számos Kárpátalját érintő kérdésre válaszolt, melyet a Jobbik országgyűlési képviselője, a Nemzetpolitikai Kabinet vezetője, Bencsik János intézett hozzá. Fokozódik a nyomás a magyar közösségen az új elnöki adminisztráció hivatalba lépése óta, különösen az ukrán titkosszolgálat részéről, ami visszautasítandó – közölte a külügyminiszter.
Az éves meghallgatáson az egyik sarkalatos kérdés, az a NATO-Ukrajna közeledésének blokkolása a magyar fél részéről volt. Bencsik János, jobbikos képviselő kiemelte, hogy a vétót mindaddig fenn kell tartani, ameddig kézzel fogható megoldás nem lesz a kárpátaljai magyarok kérdését illetően.

Ki merte lenácizni Niedermüllert?

A napokban feltörték az erzsébetvárosi honlapot, és „tolvaj kommunistának”, „nemzetáruló szemétládának” minősítették az európai parlamenti képviselőként a magyarellenes Sargentini-jelentésnek tapsikoló, számtalanszor Magyarország érdekei ellen lobbizó-szavazó gyurcsányistát.

70 éve halt meg Jankovics Marcell, a két világháború közti Felvidék „kultúrharcosa”

Idén november 12-én 70 éve annak, hogy Pauler utcai lakásában – nem sokkal 75. születésnapja után – elhunyt a felvidéki magyar irodalom egyik méltatlanul elfeledett alakja, dr. Jankovics Marcell (1874 – 1949) író, költő, irodalomszervező, politikus, ügyvéd, éremgyűjtő és alpinista.
Ő volt az egyik utolsó ember, aki Kossuth Lajossal találkozott, beszélt, s hosszabb időt töltött együtt.
Jankovics Marcell 1874. november 3-én született a Somogy megyei Nemesvid-Gárdospusztán, és édesapja, fia születése előtt pár hónappal, agyhártyagyulladásban meghalt. Az édesanya, Meszlényi Eugénia a szüleihez költözött a Somogy megyei Nemesvidre, a gárdospusztai tanyai házukba, melyben édesapja, Meszlényi Jenő lakott feleségével Kofler Jozefinával és lányukkal. Meszlényi, az öreg nagyapa, a katona, aki a nagy Kossuth Lajos sógora volt, apja helyett apja lett a fiúnak. Esténként mesélt neki hősökről, dicsőségről, csatákról, majd a gyászos bukásról, a családjuk és a haza történetéről, a magyar szabadságharcról.

Horthy Miklós bevonult Budapestre

Száz évvel ezelőtt, 1919. november 16-án vonult be Budapestre a Nemzeti Hadsereg, élén az azt megszervező Horthy Miklós ellentengernaggyal. A bevonulás pontosan a Károlyi Mihály-féle népköztársaság kikiáltásának évfordulójára esett, két nappal azután történt, hogy a megszálló román hadsereg elhagyta a magyar fővárost. Az alábbiakban a Pesti Hírlap november 18-i lapszámában megjelent A Nemzeti Hadsereg ünnepe című tudósításából idézünk.

1956, a lelki születésnap

Erős Kinga Szavakban lobog című, tizenhárom magyar íróval készült interjúkötetének bemutatóján alig lehetett elférni, az Írók Boltja galériája megtelt az érdeklődő közönséggel. A könyv az 1956-os forradalmat hozza testközelbe hitelesen, őszintén, megrendítően. 
A szűk negyven percre szabott, mindvégig izgalmas könyvbemutató elérte a kívánt hatást: a közönség vélhetően több kérdést tett fel az esemény után magában a saját múltjáról és történelemképéről, mint előtte, s a válaszok tisztázásához alighanem jó szolgálatot tesz majd a kötet. Ez a felkészült és a kérdéseit megfelelően feltevő moderátor, Soltész Márton irodalomtörténész érdeme, aki az 1956-ot megélt magyar írók és költők életét és ’56-os élményeit ismertető interjúköteten túl a kor hangulata mellett sem siklott el.

Zenei zsenije beárnyékolta gasztronómiai tehetségét – Ilyen volt Gioachino Rossini konyhája

A recept a főzés kottája. Bár biztos akad, aki – Kodály után szabadon – a nyelve hegyén érzi, amit a szakácskönyvben olvas, a zenéhez hasonlóan a gasztronómiát is az interpretáció kelti igazán életre. Persze nem ez az egyetlen kapcsolat a két művészeti ág között. Vadonatúj rovatunkban elsőként az opera-gourmet-k (és -gourmand-ok) koronázatlan királya, Gioachino Rossini konyhájába pillantunk be.
„Ünnepelt szakács lehetett volna, ha zenei zsenije nem árnyékolja be gasztronómiai tehetségét” – írta Rossiniről az olasz konyha neves amerikai újságírója, Waverley Root. A korabeli karikatúrákon gyakran tortakrémnyomóval vagy makarónikészítő gépet vezényelve ábrázolt zeneszerző tényleg rendkívül közel állt az ételekhez – gasztrokomponista és -előadóként, valamint fogyasztóként egyaránt. Olyannyira, hogy kétségkívül ő az első, aki eszünkbe jut, ha ínyenc művészekre gondolunk.

Egyházak a népvándorlás korában

2016-ot írtunk, Londonban ültem, egy anglikán templomban, abban a gyülekezetben, ahová évek óta jártam. Vasárnap volt, a szószéken a lelkész, akit szinte barátomnak mondhattam, annak ellenére, hogy voltak komoly vitáink a gyülekezet egyre rohamosabb leépülése és a társadalmi főáramlatban oly divatos eszmék szószékről való hangoztatása közötti összefüggésekről.
A fiatal, lelkes pap széles mosollyal ment fel a pulpitusra, de amikor megszólalt, sötét árnyék futott végig dühtől kissé eltorzult arcán, és a bevándorlásról kezdett beszélni, a menekültekről, a befogadás szükségességéről és az ez ellen fellépők általa szégyenteljesnek vélt viselkedéséről. Majd a déli határainkon éppen felépülő kerítés kapcsán – nyilván nekem célozva szavait – ezt mondta: „Ha Jézus a mai Magyarországon keresztül próbált volna eljutni hozzánk, akkor sosem érkezett volna meg.” Felálltam, lassan, vissza se nézve, kisétáltam a templomból. A kijáratnál ijedt szemekkel nézett rám a Nigériában született aranyszívű, általában mosolygós gondnok, de csak annyit mondtam neki: „Good bye!”

Tófalvi Zoltán: Az egykori Der Spiegel a kolozsvári diákszervezkedésekről és a Dobai-perről

Egyedi története van az egykori nyugatnémet folyóirat szóban forgó lapszámának! Gazda József barátommal 1994-ben közösen publikáltuk a Veress Zoltán egykori kolozsvári író, költő által vezetett svédországi Erdélyi Könyvegylet kiadásában a Kövek egy siratófalhoz című kötetünket, amelyben a román kommunista diktatúra által kivégzett vagy „megöngyilkolt” mártírokról, ellehetetlenített romániai magyar értelmiségiekről, papokról, színészekről közöltünk tanulmányokat, mélyinterjúkat.

Magyarország blokkolja a NATO egyik közös nyilatkozatát és az EU több évre szóló költségvetését. Értünk ki harcol?

A bűnös város vörös rongyokba öltözött

Múlt vasárnap délután Budapest felé vettem az irányt: a Magyarország – Azerbajdzsán meccsen szurkoltam, s kaptam majdnem infarktust az utolsó percekben bekapott, majd érvénytelenített azeri gól után. S bár igaz, hogy most csak bírói tévedés miatt szereztünk három pontot, de a szlovákok ellen pont emiatt vesztettünk kettőt. Szóval a Jóisten igazságot szolgáltatott.
Bizony, majdnem egy éve nem töltöttem hosszabb időt Pesten, s ez már nagyon hiányzott. Ráadásul a mostani látogatásom éppen az önkormányzati választások napjára esett. Figyelemmel követtem a budapesti kampányt is, kormánypárti és ellenzéki televíziók vitaműsorait néztem, elemzőit hallgattam, olvastam, s figyeltem a jelöltek nyilatkozatait. Tarlós István az elmúlt 9 év alatt nemhogy 100, de 200 százalékkal tette élhetőbb várossá azt a Budapestet, melyet Demszky Gábor-féle vezetés 5 cikluson keresztül adósságba taszított és lezüllesztett.