A Nagy Háborúban jártam: a magyar vitéz
Gyermekkoromban érdeklődve hallgattam az öregek beszélgetését a szabadságot védelmező harcokról. Az asztal körül ülők dicső csatákról, hűséges bajtársakról, a hazát védő honvédekről szóltak. A pipafüstből kirajzolódó arcvonások mindegyike a büszkeséget hirdette a családtagok felé. Már akkor elhatároztam, hogy egyszer én is huszár leszek.
Az egyenruha
A korabeli fekete-fehér fényképeket nézegetve a csukaszürke ruházat világos színben jelenik meg. A vadász és a műszaki csapat már korábban is ilyet viselt. Hivatalos bevezetésére, a korábbi színes helyett, 1908-ban került sor a gyalogság és az egészségügyi csapat egységeinél. A következő évben az egész haderőre kiterjesztették (a lovasság és a méneskar kivételével).
Utólag nézve ez vitatható döntésnek tűnik, mivel kékes árnyalatával nem nyújtott megfelelő álcát. A háború alatt megjelent hát a német mintára készített szürke színű egyenruha.