Sarah Bernhardt és a szentpéteri cigányprímás
A 19. század második felében nemcsak Komáromban, de még a környékbeli falvakban is jobbnál jobb cigánybandák húzták a talpalávalót, illetve a csendes hallgató nótákat a mulatni vagy éppen búsulni vágyóknak. Mert a magyar embernek dalból van a lelke, szegénynek, gazdagnak mindig van oka mulatni, nótázni. Kit a búja, bánata, kit az öröme késztet dalban elmondani a világnak, hogy mi fáj, miért fáj, vagy mitől repes a szíve örömében.
A szentpéteri prímás családjában is gyakori esemény volt a gyermekáldás. Az 1856-ban született fiúgyermekük a Lipót nevet kapta a keresztségben. A zenei tehetség öröklődött a családban, hiszen röpke tizennégy esztendő múlva a gyerekembernek számító Balogh Lipót felnőtt társait megszégyenítő ördögi ügyességgel bánt a hegedű vonójával, így nem csoda, hogy zsenge kora ellenére átvehette a perbetei banda vezetését. Tizennégy évesen prímás lett, amire nem nagyon akadt példa.