Pordány László: Trianon nem múlt el
Már a csapból is Trianon folyik, mondják egyesek a hazai sajtó és a közbeszéd nyomán. Tele van vele a padlás, mondják mások. Én pedig azt mondom – talán sokakkal együtt –, hogy hadd folyjon és legyen csak tele. Mert a múltat nem („végképp”) eltörölni kell, hanem emlékezni rá.
Az unott lemondást, az ignoranciát vagy a meggyőződéses pesszimizmust többen magyarázni vagy indokolni is próbálják: száz évvel ezelőtt történt, tehát régen elmúlt, kit érdekel ez ma már, mit törődünk vele? Vagy: egyesek még mindig a régmúlt eseményein rágódnak, egy rég nem létező és soha vissza nem térő ország után sóvárogva nosztalgiáznak. Ez nem csak érdektelenséget, hazafiatlanságot és a bajban lévők iránti érzéketlenséget tükröz, bár az sem válik dicséretére egyetlen magyar embernek sem. De vétkes tudatlanságot is, azt a fajtát, aminek következtében néhányszor már majdnem kiírtuk magunkat a történelemből. Mert micsoda tudatlanság Trianont régmúltnak és elmúltnak vélni, miközben minden nap és minden órában sújtja a magyarságot, különösen a határon túl élőket!