Szentjánosi Csaba: Az évek dioptriáján át…

Sokat sír, mikor nem látja senki,
felveszi az ablak szemüvegét-
azon keresztül néz az utcára
évei-dioptriáin át,
ráncrepedt kezéről jéghegyujjai
az asztalra csúsznak,
bekapcsolja 20 éves TV-jét,
hogy ne legyen egyedül a készülék,
mert sokáig virrasztanak együtt
a híradó által közölt borzalmak felett,
minden napja ugyanolyan,
legfeljebb az órák nehezebbek,
pedig ha ő már nem is-
de haja még mindig fut a szélben...