Perzsa költők verseiből egykor és ma (VI. rész)

Utolsó részünkben – történelmi kényszerűségből – több évszázadot is átugrunk. A mongol kor vége felé fejlődött ki a perzsa szatíra, amelynek legkitűnőbb képviselője Obejd-e Zákání, a sajátos keleti „értelmiségi proletariátus” tagja. A klasszikus perzsa költészet legnagyobb szatirikusa (született Qazvínban, valószínűleg Háfíz előtt, meghalt 1371-ben). Élete nagy részét Shírázban töltötte, és ugyanabban az udvarban tevékenykedett, ahol Háfíz. Zákání költészetének egy jelentős része a tipikus perzsa udvari költők alkotásai (közepes qaszídák, hagyományos, rendkívül kifinomult és művészi ghazalok és időnként Omar Khajjámot idéző rubá’ík), másik – számunkra értékesebb – része a szatirikus hangú művek (kiemelkedő mű a Mús o gorbe, „Egér és macska” című szatirikus elbeszélő költemény).

Obejd-e Zákání: Az egér és a macska

Ha művelt vagy, ha értelmes, megérted
Meséjét most a macskának s egérnek.
Elámulsz majd: tanulsággal megáldott
A történet, amit néked ajánlok.