Németh László: Magyarság és Európa /16. rész/

Egykor sokat törik majd a fejüket: mi lehetett az oka, hogy ebben az irredentás Magyarországban a legegyszerűbb dolgok sem jutottak az emberek eszébe. Például, hogy a határpóznákat, amióta a világ világ, a háborúk szokták kidönteni. Négy határ póznáit különösképp. Háború nélkül az irredenta éppoly elképzelhetetlen, mint a komoly revízió. S mi értelme van annak, ha egy lefegyverzett kis nép, amelyből hárommillió van a szomszédok kezében, telekiabálja a világot: én irredentát, azaz háborút akarok békés eszközökkel? A világ végül is elhiszi, hogy ez a vacak nép a háború üstje, s a szomszédok megcsinálják a háborút békés eszközökkel az elszakítottak ellen. Az olasz belépett a hármas szövetségbe, s az irredentával akkor ugrott ki, amikor a háborúra megvolt az alkalma, lőpora s reménysége. A feladott jog, mondják, elveszett tulajdon. De hát lehet-e vérjogot szóval feladni vagy fel nem adni?