Pomogáts Béla: Katolikus autonómia Erdélyben (2. rész)

A két világháború közötti korszaknak ezek a törvényei, szerződései és rendelkezései mindazonáltal ellentmondásos helyzetet teremtettek, és igazából nem voltak alkalmasak arra, hogy az egyházi autonómiák kiépülését elősegítsék. Egyrészt a Gyulafehérvári Határozatokat, amelyek Erdély bekebelezésének alkotmányjogi megalapozását jelentették a bukaresti nemzetgyűlés sohasem emelte törvényerőre, nem cikkelyezte be, és a román kormányok sohasem fogadták le. Ugyancsak elmulasztották végrehajtani a nyugati hatalmakkal kötött kisebbségi szerződés rendelkezéseit. A román alkotmányok – vallásfelekezetek egyenjogúságának rögzítése mellett és ezzel tulajdonképpen ellentétesen – külön előjogokat adtak a görög-keleti ortodox egyháznak, mint „uralkodó egyháznak”, és bizonyos mértékig ugyancsak előjogokkal ruházták fel a görög-katolikus egyházat, mint amelynek „elsőbbsége van a többi felekezetek előtt”.