Pomogáts Béla: Katolikus autonómia Erdélyben (1. rész)

A történelmi magyar egyházak Erdélyben hagyományosan vállalták az anyanyelvi kultúra védelmét és gondozását, és mindezt vállalniuk kell a jövőben is, minthogy a magyarságnak nincsenek olyan autonóm intézményei, amelyek a nemzeti művelődés és oktatás fenntartásáról megfelelő anyagi eszközök birtokba gondoskodni tudnának. Addig is tehát, amíg a magyar nemzeti autonómia jogi kereteinek és intézményrendszerének létrehozása késedelmet szenved, meg kell alapozni, ki kell terjeszteni és tartalommal kell megtölteni az egyházak autonómiáját. Az egyházi autonómia ugyanis bizonyos mértékig a nemzeti autonómia kerete lehet, hasonlóan ahhoz az önkormányzati rendszerhez, amelyet a kiegyezés utáni Magyarországon, egészen az első világháború végéig és a történelmi országterület feldarabolásáig a nemzetiségi egyházaknak sikerült létrehozniuk, kiépíteniük.
Ebben az időben ugyanis az egyházak és leginkább a nemzetiségi egyházak megfelelő autonómia birtokában nemcsak a hitélet és az egyházi intézményrendszer fenntartásáról tudtak gondoskodni, hanem a kisebbségi kultúrák, így például az iskolák, művelődési intézmények