A történelmi Magyarország 64 vármegyéje + 1: Budapest[ LXV.]

A magyar állam fővárosa, mely a Duna mindkét partján fekszik. A magyar király székvárosa volt, ezt a címet 1892 óta viselte, valamint Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye székhelye, szabad királyi város volt. A főváros ezen kiterjedését az 1872. XXXVI törvénycikk által nyerte, mely Pest és Buda szabad királyi városokat, valamint Ó-Buda mezővárost és a Margit Szigetet Buda-Pest név alatt egyesítette, azóta mindenütt, a törvényhozásban is, a Budapest alakot fogadták el. A főváros és határának egész területe 19.380,92 ha volt az előző századfordulón, melyből a Dunaterület 779,66 ha. A Duna észak-dél irányban, először nyugat felé, azután kelet felé kidomborodó ívben hasítja Budapest területét, s hossza itt 15,27 km, szélessége 300–800 m, mélysége 1,9–9 méter között változik. Budapest jobbparti részét a Budai hegység egyes csoportjai hálózzák be. E hegység egyfelől a Rózsadombbal, másfelől a Várheggyel és a Gellértheggyel közvetlenül a Duna medréig húzódik. A Várhegy és Rózsadomb közt nyíló lapály, melyet a Víziváros és Országút foglal el, nyugat felé a Hűvösvölgy és Ördögárok völgylapályában nyer folytatást. A budai hegységnek ezen fővölgye a hegység két csoportját – a Hármashatárhegy és a Jánoshegy-Svábhegy – egymástól elválasztja, s egyúttal a főbb vizek levezetőjéül szolgál. A Hármashatárhegy csoportjától keletre tágabb lapály a Gellérthegytől délre elterülő Kelenföld és Lágymányos, melyen a budai híres keserűvizek fakadnak. Ezt alacsony dombsor különíti el a budaörsi völgylapálytól, melytől délre a Kamara-erdő és a tétényi fennsík terül el.