Kézai Béla: Az éjszaka vendége

Jó élni – gondolta vidáman, amint felébredt, s a különös éjszaka nyugtalanító látomásai egyszerre eltűntek, ahogy az ablakon át kitekintett a fényesarcú reggelbe. Maga előtt látta a várost, a békésen ismerős utcákat, amelyek lázban égtek az éjjel, s egy megnevezhetetlen viharnak voltak a tanúi. Látta az embereket, akik kapunyitás óta futkároznak a járdákon és megdöbbenve vallatták egymást és riadtan; mi lelhette éjjel a várost, emlékeznek-e a szenvedélyes jelenetekre, amelyek éjfélkor a Grand Café körül lejátszódtak? Egyik-másikban visszacsengett még a felzaklatott tömegek türelmetlen kiáltozása, sőt voltak olyanok is, akik határozottan állították, hogy az alsóváros felől gépfegyverkattogást hallottak.
- Igen, ez két óra körül történhetett – erősítették meg többen.