Kosztolányi Dezső: Kármán József
Huszonhat éves korában halt meg, 1795-ben, Losoncon. Csonka életművet hagyott hátra. Ezt egy nagy elbeszélés – vagy egy kisregény – alkotja s néhány tanulmány, rajz. Ha lapozgatjuk írásait, elfog bennünket valami nyugtalanság. Nem értjük, honnan támad egyszerre, elődök nélkül. Honnan a szépprózának ez az egyenletes lejtése, az elbeszélésnek ez a biztonsága és simasága? Honnan értekezéseiben ez a tündökletes világosság, ez a bátor higgadtság, ez az európai szigor, mely érettebb főtől is meglepő volna? Petőfire kell gondolnunk, ki szintén csak huszonhat évet élt, mint ő, s oly költeményeket hajigált el, a kedély, elmélyülés, élettapasztalat oly remekeit, melyeket egy hosszú pálya se magyarázhatna meg.