Gaál Béla: Alázat himnusza
Most Eléd dobott zengő, szent alázat:
Alázatomnak halld, Uram, szavát:
Sikoltó fényben, magamra-meredten
Állok Előtted. Hajdan aki lázadt
Ellened, Uram, s rendelésed ellen
És kevélységgel bársonyozta testét,
Most omló vágyak viharán keresztül
Rádöbbent fájva kicsiny mivoltára,
Meglátta íme féreg-önmagát.
Kicsinységemnek, Uram, nincs határa
S a Te nagyságod nagyobb az egeknél.
Én éj vagyok. Te fénylő mindent-látás.
Benned ragyognak végtelen világok,
Te ura vagy a roppant mindenségnek,
Én idehullott, tehetetlen porszem…
Te minden vagy, én semmi sem vagyok.