Meg kell-e állítani a Budapest Pride felvonulást?!

Csak egy elhajlás a Budapest Pride? Ha valaki követte az előző napok eseményeit, a homoszexuálisok és más aberráltak – immár sajnos hagyományosnak mondható – budapesti fesztiválja előtt, világosan láthatta a deviáns viselkedést propagáló liberális média célját: megtörni, lerombolni a tradicionális társadalmi korátokat. Kettős mérce vádjával zsarolni, ezzel párhuzamosan, a hatalom visszaszerzése céljából, photo shoppal és minden manipulatív eszközzel támadni a keresztény kurzust, Orbán kormányát. Sokan keresztény és keresztyén barátaim közül azzal a véleménnyel értenek egyet, hogy minél inkább nem foglalkozunk a dologgal, annál kevesebb lesz ennek a hírértéke. Véleményem szerint azonban ez hamis álláspont, nem dughatjuk homokba struccként a fejünket. Káli juga – sötét kor, mondják a keleti filozófusok. Hogy miért?!

   A felvonulás előtt hírességek, Fisher Iván, Alföldi Róbert és társaik részvételével nyílt színi provokációáradatban reklámozva sajnáltatták magukat. Az utóbbi30-40 évben a keresztények már teljes türelemmel fogadták a nemi elhajlókat, a magyarság nyilvánosan, céltáblává téve, sohasem támadta a háttérben meghúzódó homoszexuálisokat, akik nem teszik ki a társadalom 0,5 %-át sem. Úgy tesznek, mintha kötelezően velük kéne menetelnünk nekünk, heteroszexuálisoknak, és bölcsen hallgatnak a vélt jogaikat követelők arról is, a felvonulók fele külföldről jön. Ennek a látványos és álszemérmes »Coming out«-nak a célja ugyanaz, amit már az 1800 évek vége felé átélt a csőbe húzott magyarság. Istóczy Győző írta a galíciai zsidókkal kapcsolatosan: »előbb minden eszközzel nélkülözhetetlenné tették és behízelegték magukat, majd követelt jogaik lettek, kötelességeik pedig nem; emberiség többi tagjával minden egyezkedést, azokhoz minden közeledést a legkonokabb makacssággal visszautasítanak, amely önzésében annyira megy, hogy a kebelén kívül eső emberekkel nemhogy testvériséget és egyenlőséget nem akar, de azokat még embereknek sem ismeri el s azokat nemhogy szabadságban, emberi jogokban részesíteni nem kívánja, de azok rabszolgaságra vetésére, erkölcsi és fizikai megsemmisítésére törekszik, s ezek ellenében tagjainak mindennemű gazság és bűn elkövetését nemcsak megengedi, de megparancsolja; azon kaszt, nemcsak érintetlenül fenn áll, de sőt, uralja a világot. A legveszélyesebb pedig azért, mert alattomos és álnok, mert álarcot visel, mert színlelt szabadelvűség báránybőrébe rejti farkas tagjait s pusztításait többnyire a törvényszerűség látszatával űzi s míg kezei mindenféle gazságokat követnek el, szájáról a humanitás és emberszeretet szép szavai áradoznak, gaztettei szabad űzhetését a jogegyenlőség és a szabad vallásgyakorlat nevében követeli s ha pusztító munkájában gátolni akarod, szabadelvűtlen reakcionáriusnak, bigott fanatikusnak bélyegez ha bűneit leleplezed.« Egy immár több mint ezer éve magát kereszténynek valló ország nem pártfogolhatja gusztustalanul öltöző és viselkedő, perverz, beteges hajlamú emberek nyílt színi felvonulását, hiszen egy normális társadalom – nagyon helyesen – nem támogatja, sőt támadja, törvényileg elítéli a homoszexuális viselkedésmódból kiburjánzott pedofíliát is. Ennek függvényében igencsak aggályos a homoszexuális párok által örökbefogadandó gyermekek sorsa, nemi identitásának esetlegesen sugallt vagy valós korlátozásával. A parádénak a társadalmi veszélye ezért is igen erős, hisz a keresztény-nemzeti életvitel, a boldog és kiegyensúlyozott klasszikus családmodell lerombolásának egyik fontos sarokköve immár az önző single és homoszexuális életmód mindenáron propagálása, az újakra mérlegelés nélkül fogékony gyermek és fiatal felnőtt korosztályok számára. Ezek az eltévelyedettek, később ugyanúgy tömegével zsarolhatóvá lesznek, mint a kábítószerfüggők, vagy a fogyasztói társadalmak évtizedekre eladósodott, a jövőt nem mérlegelő, megtévesztett, agymosott bérrabszolgái, akik nem törődnek a multikulturális társadalom betegességével, akik meghajolnak a Világkormány »dolgozz- fogyassz-fizess« hármas jelmondata előtt.

   Tiltakozzunk tehát! Prohászka Ottokár püspök írta »Táborhegytől Bethániáig« című elmélkedéssorozatában:»Az Isteni gondolatok és érzések által elváltozunk; A csüggedő, földies emberből isteni ember válik. Ereje lesz a gyengének; Lélekkel legyőzi a teste, a világot, a kísértést, csak az a nyomorúság győz, amellyel szemben Lelket nem állítunk;« És végül még valami: egyet kell értenem[kivételesen] egy DK-képviselővel, Sütő Lászlóval, aki egy közösségi oldalon azt írta: »Az orvostudomány minden kromoszóma rendellenességet betegségnek tart! Nem lehet kivétel a nemi kromoszómáé! A szexualitás a fajfenntartó ösztönön alapul, ergo férfi és nő között természetes. Utódnemzésre képtelen párkapcsolat normális országban nem lehet családmodell! Amúgy nem érdekel, ha valaki a szőrös, fekáliás végbélnyílásra gerjed, de ez legyen a magánügye! Az én toleranciám odáig terjed, hogy betegségnek tartom…«

-cspb-