Még egy ilyen győzelem...

Már ha ezt egyáltalán győzelemnek lehet nevezni. Mert inkább hasonlít valami vérrel-verítékkel kiharcolt gól nélküli döntetlenre, amelyben volt ugyan elszántság, küzdeni akarás, de amelyben ugyanakkor minden, a szabályosság határát súroló trükköt is bevetett a csapat.
A kötelező határozottság és optimizmus, az erős hangról szóló szólamok mellett éppen ezért legalább ennyire fontos a köszönet a magyar választópolgároknak, akiknek igen jelentős része bölcsebbnek bizonyult akár vezetőinél is, és félretéve elégedetlenségét, legyőzve haragját mégiscsak elment és szavazott. Ismét, talán utoljára.
De még ennél is lényegesebb lenne az önkritika, az őszinte számvetés, alapos elemzés, amit pedzegetnek ugyan az RMDSZ háromszéki vezetői, de nem feltétlenül jó helyen tapogatóznak. Ideje lenne ugyanis azzal is szembesülnie a magyar érdekvédelmi szervezetnek, hogy nemcsak a nemzeti ügyekben radikálisabb kiállást elváró erdélyi magyarok egy része ábrándult ki a szövetség ide-oda simuló alkupolitikájából, hanem az értékelvűséget, tartást, a politikai osztály megreformálásában érdekelt erőkkel való párbeszédet hiányoló választók is hátat fordítottak nekik.