Hoffer József SJ. gondolatai pünkösd alkalmából

europa orszc3a1gai vaktc3a9rkc3a9p„Jaj a Tüzet”

Egy hónappal ezelőtt P. Henri Boulad, egyiptomi jezsuita itt járt hazánkban. A Magyar Kormánytól megkapta Hazánk állampolgárságát. Több írott és elektronikus sajtóban számtalan riport készült vele ebből az alkalomból.

Európa nyugati „demokráciáira” hivatkozva az egyik sajtóorgánumban a migrációs válsággal összefüggésben megjegyezte: A Szentlélek, „most hagyja el Európát”. Ha nem is az egész kontinenst, de vélhetően a nyugati felét. A kijelentés talán így erős; de a józan ész, néha cserbenhagyhatja az embert, ha nem vigyáz.

Sokszor voltunk már úgy, ahogy Rejtő Jenő humorosan fogalmaz: „az őrület rendé fajult”. Valami hasonló érzéseim támadnak, ha figyelem a környezetemben folyó eseményeket, ezért most én is a Szentlélek megerősítéséért imádkozom!

Ady Endre írja „A tűz márciusában”:

De Tűz és Tűz, én ifjú testvéreim,
Jaj a Tüzet ne hagyjátok kihalni.
Az Élet szent okokból élni akar:
S ha Magyarországra dob ki valakit,
Annak százszorta inkább kell akarnia.

Életet és hitet üzen egy halott
Nektek, fiatal, elhagyott testvérek,
Az olvasztó Tűzet küldi a hamu
A láng óhaját, hogy ne csüggedjetek el:
Március van s határtalan az Élet.

A Szentlélek attribútumai a tűz, a szél, a galamb. Megannyi fiatalos szimbólum. Ritkán beszélünk tűzről pattant nagymamáról, szeles-szeleburdi nagypapáról, vagy mint a galamb röpködő idős, bölcs emberekről.

Most mégis úgy tűnik, az utóbbi időben több volt a józan idős ember a környezetünkben mint fiatal.

Itt áll a sor elején Henri Boulad atya. Tüzesen, lelkesen hallatja a hangját és Megállj-t kiált. Gondolom Szent II. János Pál pápa, idős kora ellenére és súlyos betegen, ha most itt lenne közöttünk, azért szólna néhány szót az események láttán!?

Izaiás könyvében is ezt olvasom: „Örökké való Isten az Úr, / aki a föld határait teremtette. / Nem fárad el, és nem lankad el, / bölcsessége kifürkészhetetlen. / Erőt ad a fáradtnak, / és az erőtlennek megsokasítja erejét. / Elfáradhatnak a fiatalok, / és ellankadhatnak, s az ifjak is megbotolva eleshetnek; / de akik az Úrban bíznak, / új erőre kapnak, / szárnyra kelnek mint a sasok, / futnak, és nem lankadnak el, / járnak, és nem fáradnak el.”

Lehet, hogy megöregedtem és egy kicsit fáradnak érzem a mai nemzedéket? Az ötvenes, hatvanas években úgy érzem, hogy mi inkább a „tűz csiholói” voltunk, mint a mai nemzedék. A mostani könyvhét alkalmából, a Fokoláre Mozgalom (fokolár = tűzhely) egy kis zsebkönyvet adott ki, „Isten önkéntesei Magyarországon” címmel. Öt interjú, talán egy kivétellel, mindenki nyugdíjas korú. Jó volt olvasni és látni a régi ismerős arcokat, akikkel mindent kockáztatva építettük a közösségeket a hetvenes években. Mennyi szép, lelkes, sokszor egészséges humorral átitatott gondolat.

„Jaj a Tüzet ne hagyjátok kihalni!”

Tegyetek, tegyünk valamit Európa jövőjéért testvérek!

Ezt üzeni nektek egy régebbi generáció, akik még nem halottak, Európa régi keresztény építőmesterei.

szozattv


szozat a tiszta hang szentkorona OMLI Meghívó Hazatért liliomok aversereje Horthy szobor avatás arany200 Ordo liturgicus Budapestinensis
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo