TIZENHÁROM TÉZIS A KONZERVATÍV-JOBBOLDALI EURÓPA ÉLETBEN TARTÁSÁHOZ

Alain de BenoistTöbb mint másfél évtizede jelent meg Németországban a „Kultúrák lázadása” [Aufstadt der Kulturen], a francia Nouvelle Droite [Új Jobboldal] atyjától Alain de Benoist-tól. Ez a mű, a szerző ajánlásaként a XXI. század Európájának szánt kiáltványa, amely szerint S. Huntingtonnak az a kijelentése, miszerint ez az ekkor beköszöntő század és ezredforduló csupán a civilizációk összecsapásának korszaka lesz, túlságosan negatív megállapítás. A globalizációs gőzhenger és a Világhatalom ellen – de Benoist úgy gondolta, – különböző kultúráknak kell szövetkezniük, mivel a sokszínűség az emberiség igazi értéke. A berlini fal leomlása Benoist szerint nemcsak a német és európai egyesítést jelentette, hanem a klasszikus polgári demokrácia végét is. Már nem a független államok, nemzetek, népek világában élünk, hanem kontinensekben, közösségekben és hálózatokban. „Ezért a forradalom már nem, de a lázadás még mindig lehetséges. A jövő a lázadóké” állítja Benoist. A Szózat havilap szerkesztősége, Bajcsy - Zsilinszky Endre és Németh László nemzeti radikalizmusa és Prohászka Ottokár valamint Mindszenty József keresztényszociális tanítása fényében hisz Babba Mária, a Napbaöltözött Asszony oltalmazta Kárpát-medence Szövetségben, eszmei-ideológiai alapon nem ért egyet az alábbi felsorolás egyes pontjainak megállapításával, vagy ezek egyes részleteivel. Alain de Benoist felvetései, világszemlélete több tekintetben is vitatható számunkra, azonban az már több mint feltűnő, hogy de Benoist komplex megoldást kínált már akkor, [ismétlem a századforduló előtt!] Európa jelenlegi nyavalyáira. A mindenkori európai, magát konzervatív-kereszténynek deklaráló jobboldali politikai elit felelőssége, hogy időben nem ismerték fel és alkalmazták a receptet iránytűként földrészünk és népeinek boldogulása, identitása megtartása érdekében. Külön kiemelném azt a tényt, hogy az Unió alapító atyáinak szándéka szerint, ismét megerősítette a [Kárpát-haza magyarságának is elvileg előnyös] konföderatív Európa óhaját, a brüsszeli bürokraták és irányítóik a Tőke, két vagy háromsebességes, kettős mércét, hamis értékrendeket és képmutatást alkalmazó, több pólusú Európai Unióval szemben.

1. Erős identitásokért, differenciálatlanság és a törzsiesedés ellen

A mindent maga alá gyúró egyenlőségi elv vad irredentista nacionalizmusokat és véres törzsi kirohanásokat okozott ellenmozgalomként. Az egyenlőségtől való félelem a másság elleni félelmet szülte meg. Ezért az elvetendő folyamatok miatt kizárólagosan a globalizáció felelős.

Minden utópisztikus univerzalizmust és partikularisztikus kitöréseket elvetve, a Nouvelle Droite hangsúlyozza a különbségek normalitását. És azt a felfogást is, hogy a népek nem individuális atomok halmazai, hanem sajátos személyiségekkel bíró lények, akik a történelem folyamán alakultak ki.

Az ember lehet egy város, régió, nemzet és kontinens polgára, de világpolgár nem lehet. E kifejezés absztrakt fogalom, mert a világ nem politikai kategória. A „kozmopolita” vagy „világpolgár” a liberális „új osztály” szókincséhez tartozik és merő ostobaság.

2. A rasszizmus ellen, a különbségek jogaiért

Az erősen inflálódó morális és propagandisztikus kifejezések ellen megint fel kell tárni a szavak valódi értelmét. A rasszizmusnak három alaptétele van: a) hogy a fajok közt minőségi különbségek vannak, b) hogy az emberek értéke kizárólagosan egy fajhoz tartozásából ered és, c) hogy a fajiság a legfontosabb tényező a világtörténelemben. A Nouvelle Droite mind a három posztulátumot elveti. A rasszizmus nem egy irracionális gondolat, hanem a XIX.. század pozitív-töltetű, haladási elmélete. E felfogással egy univerzalisztikus és egy differencialisztikus antirasszizmus áll szemben. Az első minden létező különbséget tagad, a másik, amelynek a Nouvelle Droite a híve, elfogadja a sokrétű különbségeket, anélkül, hogy elvetné a másságot. Szóval sem melting-pot [olvasztótégely], sem pedig apertheid [elkülönülés].

3. A bevándorlás ellen, az együttműködésért

A tömeges és ma már veszélyes bevándorlást a nemzetközi ipar és tőke, illetve a nemzetközi munkamegosztás okozta. Ezáltal nemcsak az európai népeknek kell egy már tarthatatlan helyzetet elviselni, hanem a harmadik világban is nemkívánatos, kultúrromboló folyamatok figyelhetők meg. Mivel a már bevándorolt néptömegek [Franciaországban és más nyugati országokban] előreláthatóan nem fogják elhagyni új hazájukat, a hagyományos integrációs eszközök [pártok, hadsereg, szakszervezetek, iskolák, egyházak] pedig mindinkább csődöt mondanak, kollektíven kell elismerni az új kultúrákat. A polykulturalizmus még mindig jobb egy asszimilacionizmusnál.

4. A szexizmus ellen, a nemek érvényesüléséért

A nemi különbség az első és legalaposabb természetes különbözőség. Téves az a felfogás, miszerint egy nő nem kezdettől fogva nő, hanem ez a [jellem]vonás csak egy szociális kényszerből ered. Ezért támogatni kell minden olyan törekvést, amely valóban megkülönbözteti a nemeket. Sajnos a feminizmus azzal az elvvel, hogy léteznek univerzális értékek [amelyek igazából csak férfiúi értékek], egy zsákutcába került. A nőknek külön jogokat kell biztosítani, ezzel elkerülve a szexizmust, de az uniszex utópiáját is.

5. Az „új osztály” ellen, a lentről építendő önállóságért

A nyugati világ egyesítése egy különleges kasztot hozott létre. Ez az új osztály a média, a multinacionális cégek, a nemzetközi tőke és a nemzetközi szervezetekre támaszkodva uralkodik. A keleti blokk összeomlása után mind nyilvánvalóbb, hogy a kialakult rendszer nem tudja megoldani az esedékes problémákat. Az emberek nem értik az új osztály frazeológiáját, és a magánszférába húzódnak vissza [ld. a folyamatosan csökkenő szavazókat]. A fent és lent között pedig a médiacirkusz működik állandó és manipulatív ismétléseivel. Ellenben a Nouvelle Droite szerint lentről felfelé kell szervezni a teljesen decentralizált társadalmakat. Minden társadalmi szint csak azokat a feladatokat adja tovább a magasabb adminisztrációs szinteknek, amiket saját maga nem tud megoldani.

6. Az állami központosítás ellen, egy föderatív Európáért

Az első harmincéves háború [1618-48] leváltotta a birodalmi rendszert, és a nemzetállamot érvényesítette, mint új politikai szervezési formát. A második harmincéves háború [1914-45] viszont a nemzetállam felbomlását jelentette. A nemzetállam, amely az abszolút monarchiából és egy radikális jakobinizmusból ered, ma már képtelen megoldani a problémákat. Ahhoz vagy túl kicsi, vagy pedig túl nagy. Európát nem lehet egy központosított „európai nemzetté” alakítani, de ez egy „nemzetek Európája” sem lehet. Mint a társadalmat, úgy Európát is lentről kell felépíteni, ami azt jelenti, hogy az erős régiók csak azokat a feladatokat adják tovább, amelyek az egész autocentrikus kontinens érdekei [pl. védekezés, diplomácia és nagy gazdasági kérdések].

7. Politikamentesség ellen, a demokrácia erősítésért

A mai demokrácia válságos helyzetbe került: a politikai programok nagyobb részt hasonlítanak egymáshoz, virágzik a korrupció, nem érvényesül a nép akarata és a kormányok igazából uralkodóképtelenek. A hálók világában kizárt a forradalom. Hogy megint érvényesüljön a demokratikus szellem, nemcsak egyfajta képviselői demokráciát kell elfogadni, hanem mindentársadalmi szinten egy beavatkozási mechanizmust kell létrehozni. Ami például egy városnegyedet illeti, arról csak az ott lakók döntsenek, ne szóljon bele egy távoli központ. Továbbá, el kell választani a politikai hatalmat a gazdaságitól.

8. A kizárólagos haszonorientáltság ellen, a munkamegosztásért

A munka a tradicionálisabb társadalmakban sosem állt az emberi fejlődés központjában. Inkább egy kikerülhetetlen, fáradtságos szükséglet volt. Ezért téves [és ostoba] az a modern felfogás, hogy a munka felszabadít [„Arbeit macht frei”] vagy akár nemesít. A szociális kötelékeket felbontva a modern gazdasági eszme végül minden emberi tevékenységet megfizethetővé tett. Mindennek megvan, meglett az ára, és az emberek a pénzhajhászás miatt vesztegetik idejüket. Ma ellenben mind kevesebb ember, mind több terméket és szolgáltatás tud nyújtani – tehát az emberek nagy része igazából felesleges. A munkanélküliség strukturális tényezővé vált és a munka, mint szocializációs eszköz, csődöt mond. A Nouvelle Droite szerint támogatni kell a flexibilis munkaidők kialakítását, a folyamatos továbbképzést, a munkaidő csökkentését, hogy az embereknek megint legyen idejük az életre. De ez az átszervezés csak akkor lehetséges, ha minden ember élete végéig megkapja több mint csak egzisztenciális fizetését, ellenszolgáltatás nélkül.

9. A pénzpolitika ellen, az életet szolgáló gazdaságért

Az iparkapitalizmus a pénzkapitalizmustól vált le. Ezzel elszabadult a káros spekuláció és a magán- és állami szféra eladósodása. Ma a nemzetközi befektetők és valutaalapok irányítják a politikát, diktálnak a gazdaságnak. Mivel a pénzpolitika már teljesen irreálissá vált, időnként megzavarodik a rendszer, ami súlyos – mert reális – gazdasági károkat okoz. Azonkívül ma már eldogmásodott a gazdasági gondolkozás: minden nem mérhető tényezőt nem hajlandó figyelembe venni, viszont pl. a természeti katasztrófák mint pozitív gazdasági tényezők vannak lekönyvelve. A gazdaságnak az a feladata, hogy az életet szolgálja, ami azt jelenti, hogy főleg a belső piacot kell ellátni áruval, és hangsúlyozni kell a regionális önellástást.

10. A gigantizmus ellen, a lokális közösségekért

A megfigyelhető gigantizmus teljesen szétmorzsolja az emberi szolidaritást. Ezért kell erősíteni a helybéli közösségeket. Újból meg kell születniük a népi hagyományoknak, hogy létre jöhessen egy harmonikus, tradicionális ritmusokon [pl. házasságkötés] alapuló családi együttélés.

11. A modern városok ellen, emberi városokért

A városépítészet ötven év óta a rondaság uralma alatt áll: lélektelen családi háznegyedeket, szürke és szörnyű elővárosokat, csúnya bevásárlóközpontokat látunk. Ma nem építenek tereket, ahol igazán élni lehet, hanem túlélőhelyeket alakítanak ki. A terveket a rentabilitás és a funkcionalitás határozza meg, de az élethez egy harmonikus és organikus várostervezés szükséges. A várost újból kell gondolni. A személygépkocsikat hatékony tömegközlekedéssel kell kiszorítani a belvárosokból, hogy ott megint egy sokszínű kulturális élet pezsegjen.

12. A technikai démonizmus ellen, egy átfogó ökológiáért

Egy meghatározott világban nem növekedhet folyamatosan minden index. A források valamikor kimerülnek, a növekedés megáll. Ha csak az élelmiszert vesszük figyelembe, már nyilvánvaló, hogy a „minél több” nem okvetlenül jelenti azt, hogy „egyre jobb”. A rentabilitás helyett a felelősséget kell érvényesíteni: a mai generációnak úgy kell élnie, hogy a következő is élvezhesse a földet. Szakítani kell a lineáris [idő]felfogással, miszerint minden mindig előrehalad, több és jobb lesz. Nemcsak ciklusokban kell gondolkozni, hanem úgy is kell gazdálkodni.

13. A szellemi szabadságért és a szellemi küzdelmekért

Csalódottan és saját képtelenségétől elkeseredve, a kimúló modern gondolkozás mindinkább egy gondolatrendőrségre hasonlít. Aki nem ismeri el a modern dogmákat, azt „exkommunikálják”, azaz a legjobb esetben elhallgatják. A modern zsarnokság a közvéleményen alapul, amelyet a média irányít. Ennek eszközei a hisztéria, szentimentalizmus és esetenként a felháborodás. Ilyen atmoszférában minden párbeszédet elfojtanak. De manapság a helyzet tovább romlik, mert ma a modern cenzorok nemcsak a gondolatokra, de még a háttérgondolatokra is vadásznak. Hogy megszűnjön ez a bénító, ólomszerű légkör, a Nouvelle Droite üdvözli a kritikus gondolkozás újjászületését. Mindenfajta cenzúrával szembeszállva sürgeti a gondolkozás igazi művelését, és felszólítja az igazán szabadon gondolkozókat, hogy egy közös frontba tömörüljenek, és szálljanak szembe Trissotin, Tartuffe és Torquemada örököseivel.

összeállította -cspb-

szozattv


szozat a tiszta hang
  2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 Családom bhi 2023október 31 Históriás szabadegyetem 2023 06 02 2023. 02. 25. SZENT KORONA DÉLUTÁNOK03istenszülőMeghívó két oldalonszekelyfold-november Szaszregen-december2022 pusztaszabolcs-1Meghivo Orosz Ors Szoborsors aink c könyv bemutatójára Gyóni_kötet Patriotak-Kronikaja-4.1 
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf