Erdélyi János: Egy székely ballada – „Barcsai”

Erdélyi MorelliA Magyar Kultúra Napjára egy érdekes tanulmányt közlünk Erdélyi János, Felvidéken, a Kassa közeli Kiskaposon 1814. április született tanár és költő, a Kisfaludy Társaság egykori titkárának tollából. Korának egyik polihisztora volt, ügyvédi diplomája megszerzésre után lelkes művelője és kutatója lett a magyar irodalomnak, a magyar múltnak, a magyar kultúrának. A közölt székely ballada, „Barcsai,” más olvasatban is fellelhető, Kriza János néprajzkutató, unitárius püspök gyűjtéséből, amit érdekességképpen az eredeti közlemény után bemutatunk.

    „Legkönnyebben össze lehet téveszteni a népköltészetet a nemzetivel. Itt azon alapvonások teszik a különbséget, melyeket akkor vesz föl a népjellem, mikor nemzet lesz a népből. Bárminő szerződések, alkotmány és uralkodási forma íratnak is a nemzet oklevelébe, mindez a nép szellemén nem változtat, hanem csak új vonásokat tesz ahhoz.

Így vesz föl némely sajátságot a nemzet külső jelekben is, minő a zászló, címer, színek, öltözet, viselet: de ezek is tagadhatlanul oly formát és jellemet fognak ölteni, melynek első eszméje a néptömeg kedélyéletében gyökerezik. Innen van aztán ama bűbájos ragaszkodás a nemzeti színekhez, zászlókhoz a csatában; innen az öltözet és viselet iránti nem előszeretet, hanem tősgyökeres hajlandóság.”

    – Erdélyi János: Népköltészetről

    Hogy több mint ezer éves magyar kultúránkat méltóképp ünnepeljük, mellékeljük a Nagy Lajos gyűjtötte balladaszöveg rovással irt változatát, mert Nagy egy másik közleményében célzott arra, hogy rovásfaragott botot szorongató öreg pásztortól hallotta népköltészetünk- balladáink több jeles kincsét. A rovásos változat Tisza András úrnak, a számítógépes rovásírás egyik létrehozójának és művészének köszönhető.

  

    *

    Erdélyi János: Egy székely ballada    

    A „Kolozsvári Közlöny” 1858. 81. számú Tárcájában Nagy Lajos közléséből egy minden tekintetben figyelemre méltó balladát olvasunk, melyet mint írja, azelőtt öt évvel egy ifjú székely elmondása után írt le a Nyárád mentén. Nagy Lajos köszönetet érdemel mindnyájunktól, s példája követésre méltó, mert ki tudja nem volnánk-e bőviben az efféle népi ereklyéknek, ha találkoznék egy-egy Nagy Lajos kellő figyelemmel s gyöngyé műérzékkel az érzékkel az érzések iránt.

    A ballada címe „Barcsai”; maga így hangzik:

Apám, apám, apám, lelkem, édes apám!
Anyám asszony bizony Barcsait szereti
„Hallod asszony, hallod, mit mond a kis gyerek?”
„Hallom, uram, hallom, lelkem jámbor társam,
5. Részeg a gyermek, nem tudja mit beszél.”
Ottan elindula ajh! ki Kolozsvárra,
Fele útját mene, onnan visszatére,
Hazájához ére.
„Nyiss ajtót, nyiss ajtót, asszony, feleségem.
10. „Nyitok lelkem utam, lelkem jámbor társam,
Hogy vessen nyakamba vántoros szoknyámat,
Hogy kössem előmbe patyolat ruhámat,
Hogy tegyem fejembe rece fátyolomat,
Hogy húzzam lábomba szép piros csizmámat.”
15. Akkoron berúgá palota ajtaját.
„Add elé, add elé a nagy láda kulcsát.”
„A szomszédba jártam, kerten átalhágtam,
Ottan elvesztettem a nagy láda kulcsát,
Hanem megtaláljuk szép piros hajnalban.”
20. Akkoron berúgá nagy láda oldalát.
Csak kihengeredék belőle Barcsai.
Ajh! megfogá őtet, s egybe fejét vevé.
„Állj elé, állj elé asszony, feleségem!
Három halál közöl melyiket választod.
25. Vagy főbe lőjelek vagy fejed vegyem
Vagy hét asztal vendégnek vígan gyertyás tartasz?”
„Három halál közöl én is azt választom:
Hét asztal vendégnek vígan gyertyát tartok.”
„Hallod ím szolgáló, hozd be a végvásznat,
30. S a nagy kászu szurkot.
Tetején kezdjétek, talpig tekerjétek,
Talpánál kezdjétek, tetig égessétek.”
Istenem, Istenem, mit nem cselekedtem,
Megöltem Barcsait s kedves feleségem!

    Ritka levén a szerencse, hogy igazán népköltői darabokkal újonnan találkozzunk, a midőn a jelen költemény felett valódi örömet nyilvánítanám, célosnak vélek egy két észrevételt, magyarázatot alá függeszteni. Legelsőben is meg van cáfolva az a hiedelem általa, hogy már nem találtatik népünkben ős eredeti alak, valódi típus. Ez a ballada kétségkívül olyan, a mint utóbb meg fogom magyarázni és bebizonyítani. De elébb szólok a külsejéről.

    A kéz alatti ballada rímtelen, benne semmi külformaiság, mint a sándorvers tizenkét szótaga, sorközépen hűségesen megtartott metszettel. Két sor (8. és 30.) csak hat szótag, más kettő (26. és 31.) egy-egy szótaggal hosszabb, azaz tizenhárom szótag. Az előadás párbeszédi; legvégén két sor monológ, magán beszéd. E tekintetből úgy látszik, a ballada két részből áll. Egyik a ballada maga, másik ama két végső sor, mely az én hitem szerint nem tartozik szorosan a műhöz, és igen könnyen lehető, hogy később vettetett utána valamely kegyes vezeklő elme által, ki a férj vad eljárását, kegyetlenségét akarta szelídíteni általa. Mindamellett jó helyen áll más tekintetben, mert az nem egyéb, mint szólamló adat arra, hogy a költői igazság kiszolgáltatása a műből elmarahatlan. E részből a népi műérzéket példásan ábrázolja, de nem állítja ki az előzmények után várható erőteljes befejezést, ha még erre szükség volna, megengedvén mindazonáltal, hogy a népi balladák befejezése olykor igen halvány, elmosott, de éppen azért, legalább az én csekély belátásom szerint, mert többnyire ki vannak pótolva, mint jelenleg is.

    Azonban mindezt föltéve, de nem vitatva, érdekesebbnek látom arról szólani, mennyiben és miben felel az meg a művészi kívánalmaknak és hogy igazolható édes testvérisége más magyar népi efféle termékkel.

    Szembetűnő mindjárt a ritka rövidség, szabatos, föltétlen, egyenes beszéd, mely kereken fely, mint a parancsolat, és az ezzel járó sebessége a cselekménynek vagy történetnek. Továbbá jelzők kevéssé használtatnak, kivéve, a hol külső, látás alá eső, tehát festői szolgálatot tehetnek, mint az asszony öltözékeinek elírásánál, aztán a nagy láda, piros hajnal említésekor. Egyébiránt ha egész lelkéből akarja magát kifejezni a bensőséges tartalom, bőven és minden tartózkodás nélkül haszáltatik ugyanazon szó ismétlése, igen megegyezőleg a népi előadásról tett régibb észrevételemmel, melyet a jelen ballada is bizonyít, „hogy a kettőztetés (itt hármaztatás sőt négyeztetés is) több erőért használtatik, mi különös emphasis mellett annál nagyobb egyszerűséget ád a szólamlásnak;” ilyenek az első sorban:

Apám, apám, apám, lelkem édes apám
Hallod, asszony, hallod? (3. sor)
Hallom uram, hallom (4. sor)
Nyiss ajtót, nyiss ajtót (9. sor)
Nyitok lelkem utam, lelkem jámbor társam (10. sor)
Add elé, add elé (16. sor)
Állj elé, állj elé (25. sor)

    Mindezen ismétlések gyorsaság, meglepetés, indulat kifejezései, s ekképp az előadás lényegéhez szorosan tartozó formák és módok, miből talán azt lehetne következtetni, hogy magok az úgynevezett refrainek sem akarnak egyéb lenni, a népi példák után, a kötészetben, mint a költemények pathószát, egységét fenntartó, kifejező módok, pl. Aranynál „Ágnes asszony” balladájában. „Oh irgalom atyja ne hagyj el.” Bajzánál a skót balladában: Edvárd, Edvárd, melyhez az eredetiben még az oh felkiáltás is oda toldatik a versszak közepén, végén, és sok más egyebütt, pl. a magyar dalokban „haja hajh!” s több ilyen felkiáltások, csakugyan a költemény pathószának hordozói.

    Nevezetes továbbá az ismétlések egy más neme, de a mely már az elbeszéléshez tartozik, s ennek szabatosságát fejezi ki és szintén gyakori a népköltészetben hon és kívül. Ezek bizonyos válságos beszéd vagy beszédválság, mikor a felelet magában hordja vagy ismétli a kérdést, p. o.

„Add elé a nagy láda kulcsát (15. sor)
„Elvesztettem a nagy láda kulcsát (18. sor)
„Három halál közül melyiket választod?” (24. sor)
„Hét asztal vendének vígan gyertyát tartasz?” (26. sor)
„Három halál közül és is azt választom (27. sor)
„Hét asztal vendégnek vígan gyertyát tartok (28. sor)

így a 15. és 20.. sor Akkoron berúgás tb. aztán 31. és 32. csupa ismétlések s mégis mennyire helyükön!

    Az egész költemény harmincnégy sor s úgyszólván minden szót ismétel s annyi cselekményt állít elő, hogy igen tartalmasnak mondható, nem felejtkezvén meg az elevenségről, mely az egészet szapora mozgalomban tartja.

    Mondám e ballada festői részét. Ímé a nő ruházatának leírása most is, pedig a nagy sietségben vagy talán azért oly részletes, hogy idő nyeressék általa? Mindegy! Ki ne emlékeznék meg itt a Népdalok és Mondák III. kötetében 153. lapon 260. számú balladára, hol az anya mondja leányának: öltözz fel, ily szavakban részletezve:

„Húzd fel a csizmádat,
Szép karmazsin csizmát,
Vedd rád selyem ruhád,
Szép pár selyem ruhát,
Tegyél az ujjodba
Tíz pár arany gyűrűt.”

    És mostan:

„Hogy veszem nyakamba vántoros szoknyámat,
Hogy kössem előmbe patyolat ruhámat,
Hogy tegyem fejembe rece fátyolomat,
Hogy húzzam lábomba szép piros csizmámat.”

    Megjegyzem a 20. és 21. sort együtt a csak szóért, melynek hamar, könnyen, csekély munkával egy értelmű jelentése van itt is, mint egyebütt a népi mondásokban, p. o. Oláh Gerő balladájában (Népd. és Mondák I. k. 376. lap)

„érjük el ama nagy őzet.”
A fakó ló csak eléri,
Oláh Gerő csak ellövi.

Vagy az ilyen közmondási alakok:

„Erőtlent az erős csak zsákba rázza.”

Jelenleg:

Csak kihengeredék belőle Barcsai.”

    Jegyzést teszek még a két hosszú sorra; egyik a 26., másik a 32. Ezek mindegyike hosszabb egy szótaggal, mint mondám, de ha a 25. és 26. így adaték:

„Vagy főbe lőjelek vagy fejed vegyem vagy
Hét asztal vendégnek vígan gyertyát tartasz,”


megvolna a kellő szabadosság. Hasonóul van rá példa, mely szerint a harminckettedik sor is rövidíthető egy taggal a teteig szóban, mely így is rosszul van a mai tetejéig helyett, s kellene lenni, az én hitem szerint, tetig alaknak, mint a már említett 260. számú balladában (Népde. és Mondák III. kö. 153. l.) a végső sor e helyett „halálom órájaig” így áll: halálom óráig; tetekeig h. tetig ugyanazon analógia. aztán a tat=tet ebben: hajó tatja, tetje, mi egyik példa a Lugosy-féle magyar, megyer szóidomulásra.

    Jegyzést teszek a két rövid vagyis fél-fél sorra:

Hazájához ére (8. sor)
A nagy kászu szurkot (30. sor)

Ezekből hiányzik a sor egyik fele, vagy ismétlésnek kellene állani kiegészítőül.

    Vagy végre még utolsó megjegyzésem az 5.; 11.; 12.; 13. és 14. sorra. Az 5. sorban e. h. részeges így volna javítandó részeg az (a gyermek); a gyermekről részegest minek volna mondani! A többi sorok elején a hogy helyett álljon mindenütt hadd. Most még egyszer, könnyebb olvasás végett így próbálom, merem az egészet közleni:

   

    «Barcsai»

,Apám, apám, apám, lelkem édes apám,
Anyám asszony bizony Barcsait szereti’
„Hallod asszony, hallod, mit mond a kis gyerek?”
„Hallom uram, hallom, lelkem édes jámbor társam,
Részeg az a gyermek, nem tudja mit beszél.”
Ottan elindula ajh! ki Kolozsvárra,
Fele útját mene, onnan visszatére,
Onnan visszatére, hazájához ére.

„Nyiss ajtót, nyiss ajtót asszony, feleségem.
„Nyitok lelkem utam, lelkem jámbor társam.
Hadd vessen nyakamba vántoros szoknyámat,
Hadd kössem előmbe patyolat ruhámat,
Hadd tegyem fejembe rece fátyolomat,
Hadd húzzam lábomba szép piros csizmámat.”

Akkoron berúgá palota ajtaját.
„Add elő, add elé a nagy láda kulcsát.”
„A szomszédba jártam, kerten átalhágtam,
Ottan elvesztettem a nagy láda kulcsát,
Hanem megtaláljuk szép piros hajnalban.”

Akkoron berúgá nagy láda oldalát.
Csak kihengeredék belőle Barcsai.
Ajh! megfogá őtet, s egybe fejét vevé.

„Állj elé, állj elé asszony, feleségem!
Három halál közöl melyiket választod:
Vagy főbe lőjelek vagy fejed vegyem vagy
Hét asztal vendégnek vígan gyertyás tartasz?”

„Három halál közöl én is azt választom:
Hét asztal vendégnek vígan gyertyát tartok.”

„Hallod ím szolgáló, hozd be a végvásznat,
Hozd be a végvásznat s a nagy kászu szurkot.
Tetején kezdjétek, talpig tekerjétek,
Talpánál kezdjétek, tetig égességek.”

Istenem, Istenem, mit nem cselekedtem!
Megöltem Barcsait s kedves feleségem!

 

Gyűjtötte Nagy Lajos 1853-ban, egy ifjú székely elmondása szerint, a Nyárád folyó mentén.
In: Kolozsvári Közlöny1858./61.

     *

Kriza János gyűjtése
«Barcsai»

Menj el uram, menj el ajh ki Kolosvárra,
Ajh ki Kolosvárra, apám udvarába,
Hozd el onnat, hozd el a nagy vég vásznakat,
A nagy vég vásznakat s ingyen kapott gyócsot. –

Ne menj apám, ne menj, ajh ne menj hazól ki,
Anyám asszony bizon Barcsait szereti. –
Hallod asszony, hallod, mit ebeg a gyermek?
Ne hidd édes uram, részeg az a gyermek. –

Azzal elindula az asszony szavára,
Az asszony szavára ajh ki Kolozsvárra.
Mikor fele utját elútazta volna,
Csak eszibe juta kisebb gyermek szava,
Ahajt megfordula, haza felé tére,
Haza felé tére, hazájába ére.

Nyiss ajtót, nyiss ajtót, asszony, feleségem!
Mingyárt nyitok, mingyárt édes jámbor uram!
Hadd vessem nyakamba viselő szoknyámat,
Hadd kössem előmbe az előruhámat. –

Nyiss ajtót, nyiss ajtót, asszony, feleségem!
Mingyárt nyitok, mingyárt édes jámbor uram,
Hadd huzzam lábamba fejelés csizmámat,
Hadd kössem fejemre viselő ruhámat.

Nyiss ajtót, nyiss ajtót, asszony, feleségem:
Ajh mit tuda tenni, ajtót kelle nyitni. – 
Add elé, add elé a nagy láda kólcsát. –
Nem adom, nem adom a nagy láda kólcsát. – 
A szomszédban jártam, kerten átal hágtam,
A nagy láda kólcsát ottan elhullattam;
Hanem megtaláljuk szép piros hajnalkor,
Szép piros hajnalkor, világos viradtkor.

Ahajt csak bérugá gyontáros ládáját,
Végiglehasitá[!] az egyik oldalát.
Csak kihengeredék Barcsai belőle,
Ajh kapja a kardját, fejit vevé vélle. – 

Hallod feleségem, hallod asszony, hallod,
Három halál közzül melyiket választod?
Avagy azt választod: hogy fejedet vegyem,
Vagy selyem hajaddal házam kisöpörjem?
Avagy azt választod, reggelig virrasztasz,
Hét asztal-vendégnek vigan gyertyát tartasz?
Három halál közzül én is azt választom,
Hét asztalvendégnek[!] vigan gyertyát tartok.

Inasom, inasom, én kisebb inasom!
Hozzad elé, hozzad a nagy kászu szurkot,
Hozzad elé, hozzad a nagy vég vásznakat,
A nagy vég vásznakat, ingyen kapott gyócsot.
Fejinél kezdjétek, talpig tekerjétek,
A sok ingyen gyócsot fejire kössétek,
Fejénél kezdjétek, talpig szurkozzátok,
Talpánál kezdjétek, végig meggyujtsátok.
Fejihez állitok egy oláh furujást,
Lábához állitok egy cigán hegedüst.
Fujjad oláh, fujjad az oláh furuját,
Huzzad cigán, huzzad a cigán hegedüt,
Fujjátok széltibe, huzzátok izibe,
Mostan hadd vigadjon feleségem szive.

 

Nagy Lajos gyűjtése
«Barcsai»

 

,Apám, apám, apám, lelkem édes apám,
Anyám asszony bizony Barcsait szereti’
„Hallod asszony, hallod, mit mond a kis gyerek?”
„Hallom uram, hallom, lelkem édes jámbor társam,
Részeg az a gyermek, nem tudja mit beszél.”
Ottan elindula ajh! ki Kolozsvárra,
Fele útját mene, onnan visszatére,
Onnan visszatére, hazájához ére.

„Nyiss ajtót, nyiss ajtót asszony, feleségem.
„Nyitok lelkem utam, lelkem jámbor társam.
Hadd vessen nyakamba vántoros szoknyámat,
Hadd kössem előmbe patyolat ruhámat,
Hadd tegyem fejembe rece fátyolomat,
Hadd húzzam lábomba szép piros csizmámat.”

Akkoron berúgá palota ajtaját.
„Add elő, add elé a nagy láda kulcsát.”
„A szomszédba jártam, kerten átalhágtam,
Ottan elvesztettem a nagy láda kulcsát,
Hanem megtaláljuk szép piros hajnalban.”

Akkoron berúgá nagy láda oldalát.
Csak kihengeredék belőle Barcsai.
Ajh! megfogá őtet, s egybe fejét vevé.

„Állj elé, állj elé asszony, feleségem!
Három halál közöl melyiket választod:
Vagy főbe lőjelek vagy fejed vegyem vagy
Hét asztal vendégnek vígan gyertyás tartasz?”

„Három halál közöl én is azt választom:
Hét asztal vendégnek vígan gyertyát tartok.”

„Hallod ím szolgáló, hozd be a végvásznat,
Hozd be a végvásznat s a nagy kászu szurkot.
Tetején kezdjétek, talpig tekerjétek,
Talánál kezdjétek, tetig égességek.”

Istenem, Istenem, mit nem cselekedtem!
Megöltem Barcsait s kedves feleségem!

 

Barcsai

összeállította – cspb-

szozattv


szozat a tiszta hang
  2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 Családom bhi 2023október 31 Históriás szabadegyetem 2023 06 02 2023. 02. 25. SZENT KORONA DÉLUTÁNOK03istenszülőMeghívó két oldalonszekelyfold-november Szaszregen-december2022 pusztaszabolcs-1Meghivo Orosz Ors Szoborsors aink c könyv bemutatójára Gyóni_kötet Patriotak-Kronikaja-4.1 
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf