A Szózat újság története

szozat21Miért Szózat?

 »Van egy bűvhatalmú szent énekünk, melynek szavára ő megjelen köztünk s a meghasonlás ádáz pillanatában jusson eszünkbe ez éneket rázendíteni :
„Hazádnak rendületlenül légy híve, oh magyar!«  /Jókai Mór, Széchenyi feltámadása, 1861./


Vélhetőleg e gondolat ismeretében nevezte el frissen alapított újságját dr. Ulain Ferenc (1) ügyvéd, politikus, az Etelközi Szövetség egyik vezetője. Az I. évfolyam 1. szám: 1919. szeptember 28. [vasárnap] jelenik meg, a felelős szerkesztő Farkas Zoltán, a főmunkatárs Kádár Lehel, a főszerkesztő dr. Ulain Ferenc.  [Felelős kiadó: Brandstetter Ferenc igazgató, kiadja: Magyar Nemzeti Szövetség; Szózat Kiadóvállalat R.-T.; Budapest, nyomdaigazgató: Janovics Ferenc.]


Története, indulása és politikai hovatartozása

A TEVÉL [Magyarország Területi Épsége Védelmi Ligája; Területvédelmi Liga] támogatásával jelent meg Szózat első száma. A »nemzeti, keresztény, agrár, pártonkívüli« lapot kormánytámogató célzattal hozták létre, ahogy azonban mélyült az ellentét Bethlen és az Egységes Párt frakciója között, a lap jellegében változás következett be. A Szózat a kormányt jobbról támadó ellenzéki lappá alakult. [Kiss 2007] Az első számban megjelent vezércikket is Ulain Ferenc jegyezte.

Hitvallás(2)

Ősi intézményünk már valamennyi a lomtárba került, nincsen egyetlen sajátosan magyar politikai ideánk; minden élő intézményünk osztrák, német, másolat; irodalmunknak egy része évtizedek óta a külföldi utánzatok kusza vándorútja, melyen a szerzők kölcsönvett magyar nevén kívül csaknem semmi sem jelzi a magyart; újabb zenénk és művészetünk részben szintén összelopott zagyvaság. Pedig ez a nemzet még csak félszázad előtt a Széchenyiek, a Wesselényiek, az Eötvösök, a Deákok, a Kemény Zsigmondok, a Petőiek, a Jókaiak, az Arany Jánosok, a Munkácsiak nemzete volt… Milyen tündöklő nevek! Mennyi ősi nemzeti erő! Milyen ragyogó múlt; és milyen sivár jelen…Kiválóan agrár nép vagyunk. Lakosságunk háromnegyede földmivelésből él; úgy illenék tehát, hogy gazdasági életünk becézett kedvence a föld s az azt megmunkáló nép legyen. Úgy illenék, hogy a törvényhozás és a társadalom minden tényezője elsősorban a nemzeti jólét e természetes és legbiztosabb ősforrását táplálja, mert ha ez bőven ont, akkor mindannyiunk jóléte is fokozódni fog. Ámde a múltból ítélve, ennek is éppen az ellenkezője volt való. A parlamentből a nagybirtokos nem hiányzott ugyan és a miniszterek egy része is rendszerint gazda volt; mégis egyéni és osztály szempontoktól mentes agrárpolitikát ebben az országban sem a törvényhozás, sem a társadalom nem csinált. E tényre a napi sajtó a legjobb bizonyságunk megint; jellegzetesen agrárnép vagyunk, ámde nem volt egyetlen agrár jellegű napilapunk; naponként közel harminc lap látott nálunk napvilágot, ámde egytől-egyig valamennyi csak bank- és merkantil érdekeket propagált, és a politikai élhetetlenségünk kacagtató gúnyjára megeshetett velünk, hogy a nyilvánosság előtt olyanok vitézkedhettek az országos agrárérdekek legfőbb őreként, akik maguk soha egyetlen göröngyöt nem műveltek meg, akiket a magyar földhöz semmi érzelmi kapocs nem csatolt, akik hivalkodva vallották magukról azt, hogy ők nemzetköziek, akik zászlójukon a szabad kereskedelem elvét lengették, s akiket egy féleszű fantaszta – Jászi Oszkár volt az!- hisztériás lázban a nemzet megrontására összeszennyezett. Illenék tehát, hogy politikai judícium dolgában eddig már kiforrottak legyünk, hogy közdolgokban játszva hozzunk helyes ítéletet, hogy a jó eszköz meg a rossz között helyesen és könnyedén ejtsük meg a választást. És bizony ez sincsen így! Mert nincsen talán az egész világon naivabb nép, mint a mienk. Nem vagyunk mi rosszak; csak könnyenhivők vagyunk; – olyan ezeréves gyermekek. Veszekszünk, marakodunk, hajbakapunk.
A „politika” a játszószerünk s a párt a játszóterünk. És milyen izzó lelkesedéssel űzzük e „hasznos” foglalkozást. Szinte megszakadunk, sőt – ahogy a helyzet mutatja! – meg is szakadunk már belé. De azért űzzük, folytatjuk nagyszerű lendülettel és halált megvetve tovább. Talán azért, mert ma még csak a szakadékban vagyunk; az örvényre pedig, mely sodrába fog, még csak holnap kerül sor. És holnapig nyilván hosszú még az idő; miért unatkoznánk hát addig is? A magyar játszani szeret. A „politika” a játékszere és a „párt” a játszótere. Hát csak szaporán: politikát és pártokat neki! És egy-két tucat pártvezért is hozzá még, hogy amikor fuldokolni kezd, legalább legyen kezében néhány silány – szalmaszál.
Abban, amit eddig itt megirtunk, négy szó a lényeg csupán; irányunk: nemzeti, keresztény, agrár, pártonkívüli.
És e négy szó a hitvallásunk nekünk!

 
A lapot Ulain Ferenc csak rövid ideig [1922. augusztus 9-ig] szerkesztette. A Friedrich István miniszterelnök, politikus ellen indult akcióba történő bekapcsolódása után pedig Bajcsy-Zsilinszky Endre vette át a lap irányítását, amely a jobboldal legszínvonalasabb napilapjává fejlődött. Bajcsy Zsilinszky 1921. november 1-jétől főmunkatárs, 1922. szeptember 10.-1925. október 17. között főszerkesztő. Bajcsy-Zsilinszkypályafutásának kezdeteit – az 1919-1926 közötti éveket – „Szózat korszaknak” nevezi, ekkor már laponként12 oldal terjedelemben.
szozatcimlap Ebben az időszakban Bajcsy-Zsilinszky a magyarság védelmét hirdette, fajvédő, területvédő nacionalista, aki a fajvédelem gondolatát erős szociális tartalommal ötvözte és elszántan küzdött a parasztság helyzetének javításáért. [Állításának igazolására Móricz Zsigmondnak a Nemzeti újjászületés és sajtóról a Nyugatban megjelent írását hozza fel./Kiss 2007/] Bajcsy-Zsilinszky a kor neves irodalmárai közül foglalkoztatta többek közt Petri Mórt [lásd; Ady és Kölcsey], (3) vezette a Szózat napilap irodalmi rovatát, egy darabig, Schöpflin Aladár Kossuth-díjas író, kritikus, irodalomtörténész, műfordító[ szerkesztésében került be tanulmánya, Szabó Lőrinc versei/Föld, Erdő Isten/, 1922. jún. 9.] és Hamvas Béla evangélikus lelkész, író is.

  *
Indulásakor az újság változóan jelenik meg,[rendszertelenül] 1925. augusztus 11-től esti lap, 1925. október 18-tól keresztény és fajvédő politikai napilap. Majd Bajcsy távozása után, 1926 elejétől, ismét rendszertelenül jelent meg a Szózat, 1926. március 25. és április 22. között szünetelt, április 23. és május 21. között sem, majd utána is csak június 26-án jelent meg. A lap terjedelme minden alkalommal csak 2-2 lap volt. Július 24-én ismét két oldalas rendkívüli szám jelent meg. 1926. szeptember 5-től Magyar Újság néven jelent már meg, mely hamarosan csődbe jutott. A lapot a csődbiztostól megvásároló Lévai Jenő 1930-ban már nem kapott engedélyt a terjesztésre. [Kiss 2007]


Utolsó évei a második világháború előtt.
1925. augusztus 11-től esti lap, 1925. október 18-tól keresztény és fajvédő politikai napilap. [Ekkor már Bajcsy-Zsilinszky Endre otthagyta a lapot] Majd 1926-ban már rendszertelenül jelent meg a Szózat, 1926. március 25. és április 22. között szünetelt, április 23. és május 21. között sem jelent meg. Utána is csak június 26-án jelent meg. A lap terjedelme minden alkalommal 2-2 lap volt. Július 24-én ismét két oldalas rendkívüli szám jelent meg. 1926. szeptember 5-től Magyar Újság néven jelent már meg. Rövid időn belül a Magyar Újság is megszűnt. (Kiss 2007)
Utolsó szám
 VIII. évfolyam 76.szám: 1926. július 24. [Szózat]
 VIII. évfolyam 78.szám: 1926. szeptember 5. [Magyar Újság]
Felelős szerkesztő: Lázár József [1926. szeptember 5.]
Kiadja: Szózat Kiadóvállalat R.-T.; Budapest
Megszűnés oka: anyagi ok

Az utolsó szám nem tartalmazott leköszönő szöveget. A leköszönő szöveg a Magyar Újság beköszönő szövege.
[…] A Szózatot, amelyet a proletárdiktatúra bukása után a keresztény magyarság érdekei védelmének szükségessége hívott életre 1926. március végén anyagi okokból kénytelenek voltunk megszüntetni.
[A] Szózat elhallgatott, amikor az ólombetűk harcos katonái elnémultak, amikor a keresztény magyarság létéért küzdő tollunk kihullott kezünkből, akkor ébredtek tudatára annak, hogy mit jelentett a Szózat abban a nagy küzdelemben, amelyet polgárság és munkásság politikai és gazdasági felszabadulásért mindenkor dacos erővel vívott.
A Szózat ezentúl Magyar Újság néven fog megjelenni, nem jelent irányváltozást. Ezzel az új névvel csak pregnánsan ki akarjuk domborítani, hogy az ország egész magyar népének, minden betűjében és rostájában izzó magyar szellemmel telitett Magyar Újságot akarunk adni.
Amit a Szózatban, úgy a Magyar Újságban is akarjuk a termelő munka megbecsülését, a munka és a munkás erőteljes állami és társadalmi védelmét.

Magyar Újság, 1926. szeptember 5.

Folytatás: 1940-1942 között ismét a Szózat nevet viseli a lap. Míg 1940. november 4-től hétfői lapként indul, 1942. május 22-től már a Magyar Párt hivatalos lapja, és minden pénteken jelenik meg. Ekkori szerkesztői közé tartozott Meskó Zoltán, és Dr. Regéczy-Kiss Zoltán.

*

A Szózat a rendszerváltozás után, 1991-ben ismét újjáéledt, kiadták havonta, ezúttal Rakovszky József (4) író, költő, középiskolai tanárnak köszönhetően majd 14 éven át.

Zsille Gábor:

Szózat
        Rakovszky József emlékére

1.
Mennyi türelem lapult abban az apró öregben –
vagy talán nem is volt apró, csak emlékezetem
zsugorította törődött apóvá, madárcsontú vénn
é a belváros eszelős zajában, egy huzatos szellemvasút
állomásán, az Astoria fásult tömegében, egy irdatlan
tenger partján. A peronon állt, vég nélkül ismételve
halkan: „Szózatot tessék, Szózatot.” Csütörtök volt, dél.
Megmaradni, magyarul. Semmi többet, csak élni.

Magánya állított meg, ez a reménytelenség,
a mozgólépcsőn érkező százak ügyet sem vetettek rá.
Akkor még elbűvölt engem a szó: nemzet. Varázsként
hatott a magyarság. Szózatként csengett a Szózat. Ma
semmi többet, csak élni. Sodorjon a hömpölygő tömeg
engem is végig a metrón, meghatottság nélkül, csak úgy,
álljak meg magamnak, elmerülve a zaj vattájában,
gördüljön be a szerelvény, csukódjanak az ajtók.

„Szózatot tessék.” Kértem egy példányt, olcsó volt,
s míg a visszajáró érmékért kotorászott, röstelkedve
bevallottam, hogy írok, hogy verseket írok csak úgy –
utam elején jártam. Arca felragyogott: „Az jó! Verset
írni jó! Hát küldjön néhányat, uram, olyan jó rövideket!”
A hangsúlyt a „rövid”-re tette. Kérésének végül
nem tettem eleget, ő már tíz éve halott, s most két évtized
múltán küldöm e huszonnégy sort… Mit szólna hozzá?

2.
A peronon állt és rikkancskodott.
Szikár, zakós-nyakkendős öregember.
„Szózatot tessék, a nemzet lapja!”
Egy modern magyar drámát láttam ebben.

Vagy ez a dráma örök? A zsúfolt
peronon senki sem törődött vele.
A magyarság lapját remegtette
a metrószerelvény közönyös szele.

Húsz éve ennek. Azóta ezren
elestek, mégis harcban áll a század.
Valaki mindig tartja a zászlót.
Nem a halálé az utolsó Szózat.

A lap [fekete-fehér] nyomtatásban, néha csak fénymásolt formában jelent meg, a Szózat Alapítvány támogatásával. Munkatársai voltak, többek közt, dr. Hegedüs Lóránt református püspök, dr. Domonkos János irodalomtörténész, Török András István nyugdíjas újságíró, Fenyves Mária Annunciáta festőművész, grafikus és mások. Érdekesség, hogy Rakovszky nem tudott a korábbi Szózat újságról, mindig a saját szülöttének vallotta a Szózat, mint havilap nevet. A cím alatti szöveg: ökumenikus, irodalmi, művészeti, társadalmi és természetbarát havilap.
 Hegedüs püspök így emlékezett Rakovszkyról: »kivételes személyiségében adott irodalmi tehetsége, költői, műfordítói és prózai gazdag és minőségi életműve a magyar irodalom múlhatatlan értékű kincse. Intellektuális becsületessége, életének mindig tiszta és megvesztegethetetlen pályafutása, mélyből magasba emelkedése önmagában tiszteletet érdemel lankadatlan buzgóságával, emberi szociális-nemzeti elkötelezettségével, hátratételek csendes vállalásával s az igazságok szolid kimondásával, melyben a Szép: Igaz s az Igaz: Szép. A Tiszatáj, az Ország-Világ, a Székely Szó és Szózat című magas színvonalú újságja közölték verseinek nagy számát, melyekben mindig tökéletes a tartalom-forma egység, lényegszerűség, szemléletesség és érzelmesség harmóniája. Olvasót és hallgatót Magyar Advent kötete ezt minden darabjában tanúsítja. Műfordításainak értéke – Háfiz: Sirász rózsái kötetében – igazán méltó párja [felelősen szólok!] a legnagyobb 20 századi műfordítóink alkotásainak, [pedig ők nem akárkik!] megszólító ereje árnyalatos és telitalálatos egyszerre, világos kifejezésével, tökéletes rímképleteivel, mélyre hatoló egyszerre, világos kifejezésével, tökéletes rímképleteivel, mélyre hatoló tartalmával. « Rakovszky, súlyos betegen, agytrombózis után, a Szózat XIV. évfolyamának szeptember-októberi számát már jórészt a kórházi ágyon szerkesztette, majd autóbaleset érte 2004-ben, hamarosan el is hunyt. Az utómunkálatok, a további szerkesztés R. Gál Zsuzsára, az özvegyre maradtak, aki nem bírta folytatni ezt a nagy munkát, a lap gyakorlatilag két éven belül megszűnt.

*

Folytatás 2009., immáron a világhálón:      

Kárpátaljai iskolák magyar nyelvű könyvtárának bővítésére gyűjtöttem adományokat 2009 őszén. Így jutottam el Rakovszky József író [azóta szintén elhunyt] özvegyéhez, aki a férje könyveiből ajánlott fel több példányt, és Ő panaszolta el, hogy különböző okok miatt már nem képes kiadni a halott hitvese által 1990-ben újraalapított Szózat című újságot. Mi Törőcsik Attila informatikus, főiskolai tanár barátommal ismét újrakezdtük, immár a világhálón, azonban több mint egy év kellett ahhoz, hogy sokat bukdácsolva, lassan-lassan, Homoly Erzsó újságíró, a Felvidék Ma szerkesztőjének[és testvérem, valamint Czipott György költő, weblapszerkesztőnk] hathatós segítségével, kialakuljon havilapunk szerkezetének gerince, amelyet azóta is megpróbálunk állandóan finomítani. Új szerkesztők is csatlakoztak hozzánk, előbb a dabasi helytörténés, a Gyóni Géza életműkutató Valentyik Ferenc, majd a szegedi illetőségű Jagos István Róbert, aki a „Kortárs” rovat verseinek, novelláinak értő felelőse. Bár többször alakítottunk, azonban az alapcél mindig változatlan volt:

Ha lelked, logikád,
mint patak köveken
csevegve folyik át
dolgokon egeken –
ver az ér, visz az ár
eszmélhetsz nagyot:

írta József Attila, és mi a kezdetektől fogva ezt az eszmélést próbáltuk segíteni… Miért maradt a Szózat cím, kérdezték néhányan?!
Erre legszebben Terényi Ede (5) válaszolt: »Különös magyar szó – ha csak önmagában olvassuk! – a SZÓZAT. Szavak sokasága, gyűjteménye, szerkezete lenne a jelentése. Egy kicsit mesterséges szóképzés szülötte is, amolyan fokozat, okozat, stb. Mégis mekkora többletet kapott Vörösmarty óta ez a szó, univerzális jelentés hordozójává vált: KIÁLTVÁNY egy néphez, a világhoz, az univerzumhoz. A fenségesség hordozója lett ez a szó, a felmagasztosulás lehetőségének a hírnöke.« Amikor tehát nehéz eligazodni, hogy mi miért is történt- történik, akkor a Szózat kilép a háttérből – Günter Maschke találó hasonlatát (6) felidézve – mint az időjárás-előrejelző házikó figurája. Többek közt ezért lett feltüntetve a címsávban, a mártírhalált halt Bajcsy-Zsilinszky Endre, aki a fórumot adott József Attilának, Féja Gézának, Szabó Dezsőnek és társainak. A katolikus hit tanítása szerint a keresztség már elveti a magot, vagy talán helyesebben mondva: csodálatos energiával oltja be a hajtást, és ez a csodálatos erőtartalék ettől kezdve működik a lélekben, a múltba tekintve – a jövőbe mutatva. A Szózat havilap számtalan hosszabb-rövidebb írást közölt már az ezzel a misztikus erővel feltöltődött Tömörkény István, Gárdonyi Géza, Fekete István, Nyírő József és más katolikus, keresztény írók műveiből. A katolikus költőink közül ez az energia azonban Vörösmartyban épp úgy élt, mint él-élt magyar irodalmunk mindegyik ismert vagy ismeretlenebb keresztény írójában. De nem egy eredménnyel működik. Megrázó igazság van Babits Mihály versében [Psychoanalisis christiana]: a lélek bús darabjai sok emberben érdesen csüngnek, érdesen, szennyesen, félig születetlen. Ezekben is felsír a sóhaj: Krisztus Urunk segíts meg! – de értelemszerűen a lélek katolikumának teljességét ezek sem tudják felmutatni. Amikor a szerkesztő a versszerető közönségnek a keresztény költők verseit akarja »szívhangjaiban« bemutatni, azokat a költőket vette elsődlegesen sorba, akikben Prohászka Ottokár, Márton Áron vagy éppen Mindszenti József bíboros-prímás által meghatározott, minden időben töretlenül magyar katolikus lélek nyilatkozik meg. Politikai hitvallásunk alapköve ezért nem is lehet más, mint a megújulás csíráit mindig magában hordozó klasszikus, keresztény- konzervatív értékek, mert csak így léphetünk együtt az ember társadalmi fejlődésének újabb lépcsőfokára, egy tökéletesebb életforma, egy új jobboldal felé, ahogy ezt a rendi társadalomról szóló publikációmban vázoltam. (7) Társadalomkritikai írásaink célja az, hogy végre sikerüljön kialakítani egy olyan, XIII. Leó pápa, Prohászka Ottokár, Márton Áron püspökök, Mindszenty József hercegprímás vallotta keresztényszociális szellemiségű, Németh László, Bajcsy, Féja és Szabó Dezső által kitalált, nemzeti radikális törekvéseiből összegyúrt mozgalmat. Egy olyan mozgalmat, amely összefogva az együttgondolkodásra és iránymutatásra alkalmas Kárpát-medencei értelmiséget, elvezeti a Kárpát-hazát egy, gróf Széchenyi István és többek közt Bartók Béla, Kodály Zoltán, Márai Sándor nevével fémjelzett (8) konföderatív Kárpát-medencei [nemzetközösségi] államhoz. Az egységes és oszthatatlan Kárpát-haza látomása, nem csak spirituális, hanem földrajzi, és így gazdasági kialakulásában is egyértelmű, amire vízrajzi, vagy hőtani térképeit vizsgálva is bizonyítékokat találunk. Az új társadalmi berendezkedés és a revízióval egybekötött konföderatív Kárpát-haza létrehozása, a Szent Korona szakrális uralma, patrónánk Szűz Mária, a Napbaöltözött Asszony védelme(9) alatt, hogy a magyarság további ezer évig fennmaradjon, immár megkerülhetetlen. A Szózat szerkesztőségének céljai világosak: a dróthálón az egész világ magyarságához eljuttatni, irodalmunkban, líránkban, az eszmékben és a tényekben megmutatni a régi és új, elfeledett-elhallgatott-elhallgattatott értékeket, betölteni egy pártsemleges, de célokkal és eszmeiséggel felvértezett sajtó szerepét. Láthatjuk, a Világhatalom gazdasági érdekei és Hollywood mocska meghódította az egyre hitetlenebb Európát, virtuális világa részben maga alá gyűrte kétezer éves kultúráját, keresztény-értékeit, erkölcsét. Az általuk uralt média hatalma erőszakosan beköltözött otthonunkba, velünk van, immár megszabadulni sem tudunk tőle. Árukat ad, álhírt, álhitet, álsikert. A gazdasági érdekek látszólag felülírják az erkölcsi normákat, e felől ne legyen kétségünk. Nekünk, a Szózat szerkesztőinek és Önöknek kedves Olvasó, a keresztény embereknek azonban kötelességünk, hogy kiálljunk a lelki gazdagság, a szellem értékei és hitünk mellett, bármi-bárki veszélyeztesse ezeket. Ne feledjük, hogy a média nem lehet hatalom felettünk, amit látunk-hallunk, az még nem feltétlenül a valóság, csupán amit el akarnak velünk hitetni. Utószónak álljon itt egyféle ars poeticának Ady Endre néhány sora (10):

Százféle bajnok mássá sohse váltam,
Ütő legény, aki az ütést álltam:
Így állva, várva vagyok egészen magyar;


(1)    •    http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/
(2)    •    Beköszönő vezércikk: Dr. Ulain Ferenc, Szózat, 1919. szeptember 28.
(3)    •    http://www.szozat.org/szozatarh/showpage.php?pid=24
(4)    •    1926. évf. jan. 22. Petri Mór: Ady és Kölcsey. Adatok K. F. születéséről, fiatalságáról és A. E. diákkoráról, Zilahon töltött éveiről és ottani életéről. Mint Adynak volt tanára, noteszében őrzi Ady kalkulusait. — Jan. 24. В. О.: Szemere Bertalan verseskönyve. Harsányi István sárospataki kollégiumi tanár által a® ottani könyvtár irattárában felfedezett kéz iratos versesfüzet ismertetése.
(5)    •    »Kodály 125. – Zrínyi szózata – Kodály szózata«
(6)    •    Günter Maschke: Freund und Feind – Schwierigkeiten mit einer Banalité Supérieure. Der Staat. 1994.
(7)    •    http://www.szozat.org/szozatarh/showpage.php?pid=2735
(8)    •    http://www.corvinuslibrary.com/ruszin/kszovetseg.pdf
(9)    •    A Boldogságos  Szűz Mária,  a  Magyarok Nagyasszonya  pártfogása,  amelyet nemzetetek oly sokszor megtapasztalt történelme folyamán, vezesse;
egész hazátokat  a most elkezdődő új évezredben  a fejlődés, a haladás, a keresztény értékek, a szolidaritás, a béke után!  [Szent II. János Pál pápa]
(10)  •    Ady Endre: Hunn, új legenda

*

A havilap megjelenik minden hónap 4-én, a www.szozat.org helyen. A lap által vallott hitvallás a főcím alatt fogalmazódik meg: Keresztény, konzervatív, irodalmi és társadalomkritikai folyóirat, i. m. Bajcsy-Zsilinszky Endre. A kiadvány támogatója a Magyar Élet – Magyar Jövő Egyesület. Tiszteletbeli örökös főszerkesztő Bajcsy Zsilinszky Endre, főszerkesztő Cságoly Péterfia Béla, WEB szerkesztő Czipott György.


Egy szöveg, amelynek nem lehet kora
/175 éves Vörösmarty Mihály Szózata/

Árpás Károly írása


Vannak olyan szövegei egy közösségnek, amelyeknek nincs koruk; nem azért, mert „halhatatlanok”, hanem mert átlépnek az idő korlátain: létezésük a mindenkori megszólalásukban nyilvánul meg – addig élnek, léteznek, amíg él, létezik olyan közösség, amely nemcsak hallja, hallgatja, hanem a szöveg előadásával ki is fejezi együvé tartozását.

A mű keletkezéséhez

Ma már kérdésessé vált a reformkor időszakasza. Ki tudja, mi ennek az oka – ez nem tudománytörténeti, inkább befogadó/értelmező-szociológiai kérdés, vizsgálatával nem foglakozom. Újabban a reformkor kezdetét a tömegkommunikációban és a közoktatásban meghatározó szerepet kapott [ki adta nekik, nem tudom] történészek 1830-ra teszik. [Megjegyzem, ez legalább akkora ostobaság, mint jelen államunkat „harmadik köztársaság”-ként emlegetni.] Az „irányadó” múlt-korrigálók megfeledkeznek arról, hogy az 1825-27-es országgyűlésnek a jelentőségét nem a királynéi koronázás adta [I. Ferenc reménykedhetett, hogy Ferdinánd fia mellé talán értelmes fiú születik, akinek öröklése ezzel a lépéssel megvalósíthatóbb lehet], hanem az 1790-92-es Kilenc bizottság újbóli felállítása, valamint gróf Széchenyi István ismeretes kezdeményezése. S akkor még nem is említettük, hogy ismét napirendre került az Osztrák Császárságon belül az abszolutista kormányzást korlátozó nemesi-rendi autonómia.
A filológusok, a Vörösmarty-életmű kutatói 1836 szeptemberére teszik a végleges szöveg kialakulását [lásd Vörösmarty Mihály Összes Művei II. Kritikai kiadás Szerkeszti Horváth Károly és Tóth Dezső Kisebb költemények II. /1827-1839/ Sajtó alá rendezte Horváth Károly Akadémiai Kiadó Budapest, 1969 210-211. o.; Jegyzetek uo. 614-657. o.].
Ebben az időben a politikai helyzet látványosan megromlott. Az 1832-36-os országgyűlés sikertelenül zárult, a reformok elbuktak. Az ellenzék megosztottá vált; ezt fejezte ki, hogy a vezéregyéniségnek tartott Kölcsey Ferenc 1834-ben lemondásra és visszavonulásra kényszerült [a vármegyéjében is kisebbségbe került]. 1835. április 24-én hűtlenségi peres eljárás indult báró Wesselényi Miklós ellen; az országgyűlési ifjakat letartóztatták [1836. május 22-30.]. 1836. május 31-én betiltották a Törvényhatósági Tudósításokat. Híre járt, hogy a prominens képviselőket megvásárolták [például Felsőbüki Nagy Pált]. Minderről részletesen olvashatunk Horváth Mihály Huszonöt év Magyarország történetéből [1823-1848] című Genfben, 1864-ben megjelent összefoglalásában.

Forma és szöveg

Máig nem tudni, hogy Vörösmarty Mihály miért választotta a kor egyik divatos versformáját. A chevy chase a skót népballadák verselése [utána olvashatunk a w3.literatura.hu – 2011.02.16., valamint Robert Burns Régi, régi dal – w3.5percangol.hu/cikk/2010.12.28…. – 2011.02.16.].
Idézzük fel a szöveget – kiegészítő jelzésekkel:


1    [1.]  Hazádnak rendületlenűl
             Légy híve, oh magyar;
             Bölcsőd az ’s majdan sírod is,
             Melly ápol ’s eltakar.

5    [2.]  A’ nagy világon e’ kivűl
             Nincsen számodra hely;
            Áldjon vagy verjen sors’ keze:
             Itt élned, halnod kell.

    [3.]    Ez a föld, mellyen annyiszor
10        Apáid’ vére folyt;
            Ez, mellyhez minden szent nevet
             Egy ezredév csatolt.

    [4.]    Itt küzdtenek honért a’ hős
             Árpádnak hadai;
15        Itt törtek össze rabigát
             Hunyadnak karjai.

    [5.]    Szabadság! itten hordozák
             Véres zászlóidat
            ’S elhulltanak legjobbjaink
20        A’ hosszu harcz alatt.

    [6.]    És annyi balszerencse közt,
             Olly sok viszály után,
             Megfogyva bár, de törve nem,
             Él nemzet e’ hazán.

25    [7.] ’S népek hazája, nagy világ!
             Hozzád bátran kiált:
            „Egy ezred évi szenvedés  
             Kér éltet vagy halált!”

       [8.] Az nem lehet, hogy annyi szív
30        Hiában onta vért,
            ’S keservben annyi hű kebel
            Szakadt meg a’ honért.

      [9.] Az nem lehet, hogy ész, erő
            És olly szent akarat
35        Hiába sorvadozzanak
            Egy átoksúly alatt.

    [10.] Még jőni kell, még jőni fog
            Egy jobb kor, melly után
            Buzgó imádság epedez
40        Száz ezrek’ ajakán.

    [11.]  Vagy jőni fog, ha jőni kell,
            A’ nagyszerű halál,
            Hol a’ temetkezés fölött
            Egy ország vérben áll.

45  [12.] ’S a sírt, hol nemzet sűlyed el,
             Népek veszik körűl,
             ’S az ember’ millióinak
             Szemében gyászköny űl.

    [13.]  Légy híve rendületlenűl
50        Hazádnak, oh magyar;
            Ez éltetőd, ’s ha elbukál,
            Hantjával ez takar.

    [14.] A’ nagy világon e’ kivűl
            Nincsen számodra hely;
55       Áldjon vagy verjen sors’ keze:
56       Itt élned, halnod kell.

                    [1836]

Megjegyzem, hogy a Kritikai kiadás 654-657. oldalán olvasható szövegváltozatokkal nem kívánunk foglalkozni.

A Szózat és erkölcsi parancsa

A cím értelmezéséhez szükséges a „szózat” szó származtatása. A „szó” szótőhöz a régies névszóból igeképző -z[-] társul [általánosabb, s ma is élő változata az -l[-], majd ehhez az igéből névszót képző régies -at képző [újabb megfelelője az –ás]. A „szózat” értelmezésben segít a mai *szólás alak.
A jelentés értelmezésének egyik első kérdése a szó jelezte szituáció: ki szól kihez. Ha szembesítjük más népénekeinkkel, például a Himnusz-szal [ebben az alárendelt, népét képviselő magyar szól Istenhez] vagy a Boldogasszony anyánk…-kal [ebben az alárendelt, hívő népét képviselő katolikus magyar fohászkodik Szűz Máriához], akkor gyökeresen más a helyzet! Egy szólási helyzetben lévő magyar [ki tudja, hogyan, miért került ide] szól a többi magyarhoz.
A legfontosabb, a keretben ismételt „rendületlenül” erkölcsi parancs nemcsak Kant közismert filozófiai tételének parafrázisa, hanem szorosan kapcsolódik Kölcsey Ferenc Parainesis Kölcsey Kálmánnak című erkölcsfilozófiai esszéjéhez, amely ismeretes volt nemcsak Vörösmarty, hanem a kortárs olvasók előtt is.
Érdemes felidézni afféle „füveskönyv-szerűen” ezeket a Kölcsey Ferenc-i aforizmatikus parancsokat:
„Imádd az istenséget!” (10. bekezdés)
„…szeretet és esdeklés az anyához és után” (11. bekezdés)
„Szeretni az emberiséget” (12. bekezdés)
„Szeresd a hazát!” (13. bekezdés)
„Törekedjél ismeretekre!” (20. bekezdés)
„Tudományt a munkás élettel egybekötni” (24. bekezdés)
„Teljes birtokában lenni a nyelvnek, melyet a nép beszél” (29. bekezdés)
„Légy kész egyesülni.” (41. bekezdés)
„Küzdés az élet!” (53. bekezdés)
„Fáradj a hazáért s ne tenmagadért” (67. bekezdés)
„Tenn erődre támaszkodjál; szerencsétől, ha mit nyújt, fogadd el, de ne várj semmit is.” (77. bekezdés)
„Hazád szolgálni, s hazád dolgait kormányozni” (109. bekezdés)
„Ki nem tett mindent, mit tennie kellett s lehetett vala, az boldog nem leszen.” (123. bekezdés)
Nem hiszem, hogy szükséges volna tovább részletezni ezt a kérdést.

Vörösmarty „pesszimizmusa” – a kritikus szövegrész

Irodalomtörténészi közhely Szerb Antal irodalomtörténete óta Vörösmarty pesszimizmusa – csak az a kérdés, hogy a szövegtények és a kortársi események viszonylatában helytálló-e ez a vélekedés.
Legelső axiómánk, hogy egy történelemszemlélet semmiféleképpen nem lehet pesszimista; fejlődéselmélet nélkül nincs történelemtudat. Az más kérdés, hogy a 19. század negyvenes éveiben uralkodóvá váló lineáris, illetve ma már spirális fejlődésfelfogás alapjáról nem érthető a korabeli ciklikus felfogás. Olyan ez, mintha a kettes számrendszer alapján kritizálnám a tízes számrendszerű számolást vagy fordítva. (A kérdésről bővebben írtam a Történelemszemléleti vázlatok I. [Fejlődésfelfogások bemutatása a kiegyezés koráig] in Tűnődések, vélekedések w3.sulinet.hu honlapon – 2011.03.10.]
A kritikus szövegrész a 11-12. versszak [41-48.sor]. A szöveg értelmezéséhez hátráljunk vissza a 39-40. sorig. A „buzgó imádság…” lényegében nemzeti imánkra, a Himnuszra utal. [A mű értelmezésére most nem térünk ki, csak annyiban, hogy Kölcsey szerint nem az erőszak a megoldás; ezt erősíti a Gondolatok a könyvtárban befejező részében Vörösmarty is.]
A 41-44. sor kulcskifejezését – „a nagyszerű halál” – már régen megfejtette Szörényi László. Értelmezésében ez országos méretű pusztulás jelent.
Nagy valószínűséggel nem járványról van szó [kolera, pestis, influenza], inkább valószínűsíthető, hogy az 1830-31-es lengyel felkelés apropóján gondolkodhatott el erről a szerző. Jusson eszünkbe a fiatal Deák Ferenc egyik beszéde, amelyet a lengyelek segítése kapcsán mondott el az országgyűlésen. Ellenfelének szállóigévé vált szavait idézte: „Nemzetek lesznek, nemzetek vesznek…”.
Ám miért veszhetne el a magyar nemzet, amikor nincs is polgárháború?
Az ok megértéséhez ismét a kor legnagyobb filozófusához fordulunk: Kölcsey írta a Zrínyi dala [eredetileg Szobránci dal] című alkotásában 1830 júliusában:

„Vándor állj meg! korcs volt anyja vére,
Más faj állott a kihúnyt helyére,
Gyönge fővel, romlott, szívtelen;
A dicső nép, mely tanúlt izzadni,
S izzadás közt hősi bért aratni,
Névben él csak, többé nincs jelen.”

Később megismételte, jóval a Szózat után, a Zrínyi második éneke című alkotásában [1838]:

„Törvényem él. Hazád őrcsillagzatja
Szülötti bűnein leszáll;
Szelíd sugárit többé nem nyugtatja
Az ősz apák sírhalminál.
És más hon áll a négy folyam partjára,
Más szózat és más keblü nép;
S szebb arcot ölt e föld kies határa,
Hogy kedvre gyúl, ki bájkörébe lép.”

Azaz a cselekvés, a szorgalom, a közösségi együttműködés hiánya, a nemzeti identitás elsorvadása, a tudatvesztés vezethet a sokat emlegetett herderi nemzetpusztuláshoz. Ezért fontos a helytállás szükségszerűsége; megerősítve a keretes befejezéssel.
Jusson eszünkbe, hogy 1849 után Vörösmarty maga is tagadta, hogy 1836-ban előre látta volna a nemzeti katasztrófa bekövetkezését. [Könnyen lehet kapcsolni a sorok hangulatát az Előszóban írtakhoz; s akkor még nem is szóltunk az 1918-1920-as lét-élményről.]

A Szózat utóéletéhez

A közösségi helytállás szükségszerűsége a közoktatás tananyagban Radnótiig ível. A Nem tudhatom vállalt magyarsága, az A la recherche… vállalt sorsa figyelmeztet az igazi áldozatra [amelyről 1920 után az anyaországi magyaroknál messze többet tudnak és éreznek a kisebbségi sorban élők].
A Kádár-rendszer végső időszakában Baka István Vörösmarty-töredékek című versében a történelemszemléleti hangulatot idézte: a Szózatot összekapcsolja az Emberek és A vén cigány evokációival – lásd elemzésem [Baka István: Vörösmartytöredékek [verselemzés] in Tiszatáj 1990/4.]; hozzá a szerző vallomása: Vörösmarty-óra [Életünk 1993/2 meg Kettős tükörben; ti gyűjteményes kiadásból hiányzik].
Hogy milyen szinten és mélységben kellene tudatosítani az ekkori szerzők világképét és valóságértelmezését – ez már kérdés, ugyanakkor vitát érdemelne [akár a Horthy-rendszerben a „Mi a magyar?”]
A Szózat népének és himnusz egyszerre – lásd erről írásom [Himnusz – Mozaik Kiadó Mozaweb I.0]! Kölcsey szövege fohász a történelem, a sors fölött álló lényhez ]aki természetesen „nem ura”; Vörösmarty szövege inkább kanti kategorikus imperatívusz. Lehet hogy ennek kötelezettsége volt zavaró, főleg 1840-es, 1850-es évek egzisztenciális kudarcai és fenyegetései miatt. Hogy azóta mennyire vesszük komolyan a költő szavát, ezt magunknak kell megválaszolni.
A népszerűséghez a zenei megoldásnak nincs köze. Az 1850-es évek végéig az énekből nem képzett tömegek szívesebben énekelték Egressy Béni dallamát; ma már csak hallgatják mindkettőt, s még szép, ha vigyázban állva.

szozattv


szozat a tiszta hang
  2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 Családom bhi 2023október 31 Históriás szabadegyetem 2023 06 02 2023. 02. 25. SZENT KORONA DÉLUTÁNOK03istenszülőMeghívó két oldalonszekelyfold-november Szaszregen-december2022 pusztaszabolcs-1Meghivo Orosz Ors Szoborsors aink c könyv bemutatójára Gyóni_kötet Patriotak-Kronikaja-4.1 
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf