Dinók Zoltán: Amiért küzdeni kell

Mártát, ki a postán dolgozott már rég kiszúrta magának Józsi, az asztalos munkás férfi, ki minden nap délutánján a hivatal előtt ment el. Kis kézitáskával igyekezett hazafelé, miközben Józsi udvarolt neki. Márta megpróbálta kikerülni, nem tetszett neki a férfi modora és stílusa egyaránt se.

– Kedves Márta! – szólította meg a kelekótya férfi

– Hagyjon engem már békén! – rázta le a nő

– Nem hívhatom meg egy kávéra? Így – munka után biztos jól esne magának!

– Friss vagyok, nincs szükségem kávéra!

– És egy lúdláb?

– Nem vagyok már gyerek!

– Nemcsak gyerekek esznek sütit!

Majd Józsi reménytelennek látta próbálkozását a nővel, ezért lelépett.

Másnap munka után Józsi már egy csokor virággal várta. Mártának elege lett.

– Hát nem adja fel?

gipsz– Nem, nem én! – mondta szívdobogósan

– És ahhoz mit szól, hogy fiúm van már?

Jóska nevetett.

– Tudom, hogy nincs.

– Rosszul tudja!

– Tegye szívére a kezét s úgy mondja!

– Hagyjon már!

– És a virággal mi lesz?

Márta sóhajtott s elvette. Jóskának rosszul esett hogy csak úgy szinte kitépte a kezéből, aztán dühösen távozott. Ő is egy nagyot sóhajtott s kezdte feladni. Ha nem az esete, akkor nem, nincs mese.

Egy nap mikor nagyban folyt az élet a postán, egyszer csak egy nagy puffanást lehetett hallani, bent a postáról is. A dolgozók kirohantak. Hát kit ütött el az autó? Szegény Jóskát! Magánál volt, csak a lába sérült meg. Márta odarohant.

– Oh szegény!

– Nincs nekem semmi bajom!

– Hisz vérzik a lába!

A mentők hamarosan megérkeztek. Márta beszállt vele. A mentősök szerint elég csúnya lábtörés volt ez. A kórházban aztán ellátták Jóskát. Márta szomorúan tért haza.

– Hiszen szeret ez az ember!

Megfogadta hogy meglátogatja. Jóska még soha nem tartózkodott kórházban. Másnap délután már – látogatás idején – meg is jelent előtte Márta.

– Nem hiszek a szememnek! – mondta Jóska

Egy csokor virágot hozott. Jóska elpirult.

– Ez a magáé! – mondta Márta

– Igazán meg vagyok hatva!

– Csak örüljön, hogy nem lett nagyobb baja!

S a begipszelt lábra nézett.

– Az orvos azt mondta egy hét az egész!

– Épp elég az!

– De ha kijutok, ugye meghívhatom egy kávéra?

– Hát persze! – mosolyodott el Márta

– Tud rejtvényt fejteni? – kérdezte a nő

– Hogyne, nem vagyok buta!

S adott neki egy rejtvényfüzetet, s tollat.

– Nem is tudom, mit mondjak! – érzékenyült el Jóska

– Ne mondjon semmit, csak gyógyuljon meg!

– Jó

– A kávé meg vár!

Majd elköszönt Márta s Jóska kezébe vette a tollat és a rejtvényt. A szíve repdesett az örömtől. Még a nagy lábfájdalmak ellenére is.

– Hiába! Ilyen a szerelem, meg kell küzdeni érte!

szozattv


szozat a tiszta hang Sepsikorospatak Gardonyi meghivo Határterületen szolgálnak 2017. 07. 28-29. SZENT LÁSZLÓ arany200 Ordo liturgicus Budapestinensis
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo