Vasi Ferenc Zoltán: Magyar úton, döngölt földön

Édes hazám, édes, szentem,
virágzó kis nagyhatalmam,
kicsit kelet, kicsit nyugat,
de mindenképp egyetlenegy.

Hová járul el az utad?
Fentebb-lentebb, kintebb-bentebb?
Merre felé terelgetnek
vihart játszó fellegek?

Kinek voltam egyetlenje,
ki nekem is egyetlenegy,
minek nemztek, hova tűntek,
apám is és anyám is?

Nekük bizony rosszuk voltam,
nyiladoztam, elhajlottam,
vissza kihez találjak,
elmentek az éjszakába.

Éjszakai szállásuk lett
éjszakai virrasztásom,
révedek a múltba mélyen,
gorgókként   tekintnek vissza.

Agyonver az álom engem,
reggel mégis ébren talál,
nincs ablak a jövőre,
színültig a hamutál.

Tehát elfogy életlángom,
magamat nem lelhetem,
felettem az űróceán,
élő testem, halott szívem.

Felgyúlnak a temetők,
emberhumusz, termőföld,
messze lett e tett a vágytól,
félek magam a haláltól.

Ennyire meg ennyire,
nem vagyok jó semmire,
se létre, se munkára,
csak e vers végpontjára.

szozattv


szozat a tiszta hang jekely jav MEGHÍVÓ Radnai Illés 20180427 kitelepitettek éljszívbőlfesztivál 2018. 04. 07. SZENT KORONA DÉLUTÁNOK 04 lourdes trianon 768x432 életmese pályázat 2018
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf