Csata Ernő: A fenyő, Tengerparton, Vénülő falu
Csata Ernő:
A fenyő
– haikusor –
Egyszer utánad
is eljön a szél, ne félj
és földre ledönt.
Suhogó ágad
hűvösségére, senki
nem emlékszik majd.
Fészeklakóid,
csörtető zuhanásod
szétcsiripelik.
2005. szeptember
Csata Ernő:
Tengerparton
Nesztelen léptedről
pirkadat zizzen,
fürdik a szerelem
a hajnali csendben.
Sirályok dala,
szirén muzsika
csábít, bűvölő lesz,
homokba karcolt neved,
ringó hullámok
karjaiba vesz.
Álmosan ébred,
még simogat a vágy,
suttog a hajnal:
ne menj el!
De, szívemből
az apállyal,
ifjú éveim
úsznak el.
2001. július
Csata Ernő:
Vénülő falu
...Márkod
Errefelé, már
csontokra aszott
az élő történelem.
Fejkendők alól,
fel-feltör még az ima,
megcsillan a remény,
lesütött szemmel ücsörög,
görnyedt háttal,
a ráncba bújt erény.
Veretes mondatokból
mállik betűkké az értelem,
jelenbe omlik a múlt,
s a régi neveket
csak sírköveken,
ha meglelem.
Ebben a nagy,
végtelen feladásban,
amíg félelem nélküli
önmagam keresem,
a kútgárgyán üresen tátong,
a mélybe hulló érzelem.
2005.