Dinók Zoltán: Amiért küzdeni kell

Mártát, ki a postán dolgozott már rég kiszúrta magának Józsi, az asztalos munkás férfi, ki minden nap délutánján a hivatal előtt ment el. Kis kézitáskával igyekezett hazafelé, miközben Józsi udvarolt neki. Márta megpróbálta kikerülni, nem tetszett neki a férfi modora és stílusa egyaránt se.

– Kedves Márta! – szólította meg a kelekótya férfi

– Hagyjon engem már békén! – rázta le a nő

– Nem hívhatom meg egy kávéra? Így – munka után biztos jól esne magának!

– Friss vagyok, nincs szükségem kávéra!

– És egy lúdláb?

– Nem vagyok már gyerek!

– Nemcsak gyerekek esznek sütit!

Majd Józsi reménytelennek látta próbálkozását a nővel, ezért lelépett.

Másnap munka után Józsi már egy csokor virággal várta. Mártának elege lett.

– Hát nem adja fel?

gipsz– Nem, nem én! – mondta szívdobogósan

– És ahhoz mit szól, hogy fiúm van már?

Jóska nevetett.

– Tudom, hogy nincs.

– Rosszul tudja!

– Tegye szívére a kezét s úgy mondja!

– Hagyjon már!

– És a virággal mi lesz?

Márta sóhajtott s elvette. Jóskának rosszul esett hogy csak úgy szinte kitépte a kezéből, aztán dühösen távozott. Ő is egy nagyot sóhajtott s kezdte feladni. Ha nem az esete, akkor nem, nincs mese.

Egy nap mikor nagyban folyt az élet a postán, egyszer csak egy nagy puffanást lehetett hallani, bent a postáról is. A dolgozók kirohantak. Hát kit ütött el az autó? Szegény Jóskát! Magánál volt, csak a lába sérült meg. Márta odarohant.

– Oh szegény!

– Nincs nekem semmi bajom!

– Hisz vérzik a lába!

A mentők hamarosan megérkeztek. Márta beszállt vele. A mentősök szerint elég csúnya lábtörés volt ez. A kórházban aztán ellátták Jóskát. Márta szomorúan tért haza.

– Hiszen szeret ez az ember!

Megfogadta hogy meglátogatja. Jóska még soha nem tartózkodott kórházban. Másnap délután már – látogatás idején – meg is jelent előtte Márta.

– Nem hiszek a szememnek! – mondta Jóska

Egy csokor virágot hozott. Jóska elpirult.

– Ez a magáé! – mondta Márta

– Igazán meg vagyok hatva!

– Csak örüljön, hogy nem lett nagyobb baja!

S a begipszelt lábra nézett.

– Az orvos azt mondta egy hét az egész!

– Épp elég az!

– De ha kijutok, ugye meghívhatom egy kávéra?

– Hát persze! – mosolyodott el Márta

– Tud rejtvényt fejteni? – kérdezte a nő

– Hogyne, nem vagyok buta!

S adott neki egy rejtvényfüzetet, s tollat.

– Nem is tudom, mit mondjak! – érzékenyült el Jóska

– Ne mondjon semmit, csak gyógyuljon meg!

– Jó

– A kávé meg vár!

Majd elköszönt Márta s Jóska kezébe vette a tollat és a rejtvényt. A szíve repdesett az örömtől. Még a nagy lábfájdalmak ellenére is.

– Hiába! Ilyen a szerelem, meg kell küzdeni érte!

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf