Balogvölgy, az elfeledett völgy

„Ahol Gömör hegyei dimbes-dombos vidékké szelídülnek, s a Balog-folyócska kanyarog - amelyet talán csak egy kis jóindulattal és nagy adag lokálpatriotizmussal lehet folyónak nevezni - , ott húzódik a Balog-völgy.
A Felvidék valaha virágzó és fejlődő térsége mára elfeledetté vált. A völgy egykor gyümölcs-termszetéséről volt híres: kiváló minőségű dinnyéjét és ropogós csersznyéjét még a pesti piacokon is keresték. A falvakat szorgos parasztemberek, többségükben nyakas kálvinista magyarok lakták, akik a Balog-völgyét a világ közepének tartották.
A hajdan patinás vidék azonban mára megszürkült és elszegényedett, s a dicső időkre kevés dolog emlékeztet a környéken. A Baloghok, Széchyek, Wesselényiek majd a Koburgok uradalmának központjában, Nagybalogon azonban ma is áll az a hatlmas kastély, amelyet a Koháryak építettek át klasszicista stílusban. A háromszintes épületet, melynek négy oszlopon nyugvó timpanonja már messziről látható, hatalmas angolpark veszi körül. A falun keresztülutazva pedig találhatunk még néhány, a XIX. század utolsó éveiben épített parasztházat, amelyek fehérre meszelt falaikkal és egyszerű, népies díszítésükkel vonzzák magukra a tekintetet.
A Balog-patak folyása mellett dél felé haladva, Bátka községben áll még a Bornemisszák volt kúriája, az innen pár kilométerre található Nemesradnót azonban már csak régi dicsőségére emlékszik. A gyermekirodalom megteremtőjének is tartott Pósa Lajos szülőfalujában ugyan még állnak a Pósa-família néhai gazdságát és szorgalmát bizonyító porták, falaik azonban már rogyadoznak. Régi szépségében ragyog viszont a közeli zsípi református templom, amely a Szepességen és Gömörön végighúzódó, Gótikus útként emlegetett turistavonal legdélebbi állomásaként a felvidéki gótika legszebb emlékei közé tartozik.
A Balog-völgyet ma kevesen keresik fel, hiszen a Kárpát-medencei turistakalauzok szinte megfeledkeznek róla. Aki azonban idelátogat, nem könnyen felejti el.“

Simon Attila
Részlet Felvidék száz csodája - Rejtőzködő értékek nyomában című kötetből

Felelős kiadó: Totem Plusz Könyvkiadó kft., Budapest





***


Az egykori Gömör-Kishont Vármegyebeli, ma a Besztercebányai Kerülethez és a Rimaszombati Járáshoz tartozó Balogvölgyben a Balog-patak mentén a kövekező 15 magyar település helyezkedik el: Perjése, Balogpádár, Nagybalog, Uzapanyit, Balogtamási, Bátka, Rakottyás, Dúlháza, Zsíp, Balogújfalu, Nemesradnót, Cakó, Balogiványi, Zádorháza, Rimaszécs.

Nemesradnót
Nemesradnót (Radnovce) község  Rimaszombattól 16 km-re délkeletre a Balog jobb partján, Rimaszécstől 5 km-re északra fekszik. Nevének előtagja arra emlékeztet, hogy a török elleni harcokban tanúsított vitézségéért a falu egész lakossága nemesi címet kapott a királytól. 1910-ben 577, túlnyomórészt magyar lakosa volt.  Ma 750 körüli lakosa van, melynek túlnyomó többsége cigány. A község történelme a 13. századba nyúlik vissza, és az eredete a Radnóthy nemesi családhoz fűződik. A község első írásos említése 1423-ból származik, amelyben Radnótfalu néven szerepel. Luxemburgi Zsigmond király a községet 1430-ban a Perényieknek adományozta. A török támadások idején a község a Balog alsó folyása vidékének a központja volt. Radnót domináns épülete az 1875-ből származó, eklektikus pszeudoromán-gótikus stílusban épült református templom. A község egyik legjelentősebb szülötte Pósa Lajos, az eredeti magyar gyermekirodalom megteremtője. A faluban mellszorba áll. A Budapesten születő Radnóti Miklós költő nagyanyja Uzapanyitról származott nagyapja, Glatter Jónás ebben a faluban volt kocsmáros, édesapjának Glatter Jakabnak pedig az erdélyi Radnóton volt textil-kereskedése. Nincs feljegyzés, hogy Radnóti Miklós valaha is megfordult volna Nemesradnóton, egyes állítások szerint mégis innen vette vezetéknevét, így a faluban emléktáblája van és 2006. május 21-én itt leplezték le Radnóti Miklós első felvidéki szobrát is. A községben többek között óvoda és általános iskola működik, és új ravatalozó, szociális lakássor is épült. A legtöbb cigány család lelakott, régi parasztházakban húzza meg magát...







Balogiványi
Balogiványi  (Ivanice) község Rimaszombattól 20 km-re délkeletre a Balog bal partján fekszik. 1910-ben 358, főleg magyar lakosa volt, 2001-es népszámlálás szerint 204 lakosából 194 magyar és 3 szlovák volt.  A községet 1245-ben említik először. Birtokosai a Széchy és Koháry család, később a Coburgok voltak. 1427-ben az adóösszeírásban "Ivanfalua" néven szerepel. 1773-ban 11 jobbágy és 4 zsellércsaládja volt. 1828-ban 34 házában 299 lakos élt, akik mezőgazdasággal foglalkoztak. 1858-ban egy nagy tűzvészben csaknem az egész falu leégett. Református egyházi iskoláját 1906-ban az Andrássy család építtette. Református temploma 1796 és 1797 között épült klasszicista stílusban, belsejében találjuk az első világháború áldozatainak emléktábláját. Egykoron egyházi iskolai is működött itt, melynek felépítéséhez 1906-ban a helybeliek adakozása mellett az akkori Gömör legnagyobb mecénása, gróf Andrássy Dénes járult hozzá jelentős mértékű adománnyal, ennek emlékét tábla őrzi az épület homlokzatán. A falu területén eddig kihasználatlan melegvízű források törnek fel.




Összeállította és fényképezte: Homoly Erzsó
Forrás: Balogvölgyi Polgár Info

szozattv


szozat a tiszta hang Sepsikorospatak Gardonyi meghivo Határterületen szolgálnak 2017. 07. 28-29. SZENT LÁSZLÓ arany200 Ordo liturgicus Budapestinensis
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo