Döbrentei Kornél: Isten-kód

Csete Ildikónak és Györgynek


Génjeinkbe vésve kitörölhetetlen Isten-kód a Halotti Beszéd,
   az életre ajzó, és beomlasztott ösztönmélységből tör föl az
        Ómagyar Mária-Siralom, a nem siránkozásra buzdító, bár vagyunk
     Boldogasszony Anyánk, régi jó patrónák méhének keserű gyümölcse,
          tehetetlenül gurulva ki a szeretet erőteréből, a tudástól
    elátkozottan és nem megédesülve hátrálunk vissza a méhfalig,
     vénebbül az öregidőnél, és mégis elölhetetlen, örök,
       suhanc-forradalmas, virtus-fűtötte portyás megújhodásban –
    Ó, hány milliárd köldökzsinórnyi messzeségből érkeznek az
    üzenet-jelek, kőbe, bronzba, aranykincsbe, vasba, az URAM, A TE
KATONÁD VOLTAM – Balassa kardvasába: – „Ó ÉN ÉDES HAZÁM, SZÉP
MAGYARORSZÁG” –, fába, arcredőkbe a szellem marta-vájta rovások, az Írás:
           képzeletünk évezredek mélyítette-kotorta medre, az ősfájdalom
                   vadállat-torokból égre hörgött hangalakjai, mássalhangzók
                karistolta magánhangzó-öblök, Isten-könnye: magzatvíz-tócsák,
              kitárt angyalszárny-vitorlákba dőlve a Szentlélek szántja föl,
               akárha földkérge-agyunkat, a barázdákból fölpirkad a Világ
               Világossága-eszmélet, a megdicsőülten kínzatos, a színéről
                tündöklő, fonákjáról fekete foncsoros; földszakadó nyelvünk alól
                   eredetmondává nemesül a makogás, már benne feszül a Hunor
                Magor űzte-vágyta Csodaszarvas szökellve suhanása, elnyúlt
                 testének íve a horizontunk, úgy borul ránk, hogy távlatos, Atilla
              ostora a szívünkig verte, hogy nap s hold-fityegős szarvával
              rest lelkünk dúlja föl, Csaba királyfi megszikrázván homálytaplós
                  tudatunk, a mindenségnek nekiterelte, meg így parancsolván
           önmagunk inaszakadásig hajszolását –; gyí, te, ELTÉVEDT LOVAS
                ki jöttél a kínai Nagy Fal felől, förgeteges nyilazó kedvvel,
             fordultál Nyugatnak úgy háttal, hogy előre, teremtkezvén szemközt
                Keletnek, jöttél áradván Isten kivételes szándékaként, hatalmas
                                 sztyeppei gondolat, EB URA FAKÓ,
                és ÚJRA FELFAKADNAK A MAGYAR NEMZET SEBEI,
                    Máriás lobogók árnyékában is döglegyek köpik be,
      hemzsegő nyüvek virgonc nagy vigassága máig az ország, bár nem csak a
belenyugvásos romlásra tarisznyált szavakat FÖLNEVELŐ ÉDESANYÁNK; a nyelv,
                nem a buta önfeladás, bágyatag hanyatlás igéire formálta a szánk,
                mert a NEM, NEM, SOHA tántoríthatatlan daca is bennünk,
                     és a tudás, hogy a Szent Korona égisze alá rendeltetett
          a mindent megtartó sejtelem: megmaradásunk sodra, irama, mint
              a megéledő gabonaföldek zöld szuronyrohama: huj, huj, hajra,
Jézus segíts, A HAZÁÉRT MINDHALÁLIG, és akkor megint és mindig újra
    az ISA PUR… S ha, megkövetvén őket elszámoltuk a hősi halottakkal,
             majd akkor BORT, BÚZÁT, BÉKESSÉGET; főlehajtva
majd akkor tegezve az Istent: TE VAGY AZ ÚT, AZ IGAZSÁG ÉS AZ ÉLET.
      S mert a tihanyi ősi apátság ikertornya soha nem volt, nem lesz
          a világkufárság poklából felnövesztett két felhőkarcolója,
          TIÉD AZ ORSZÁG, A HATALOM ÉS A DICSŐSÉG.
     De legelébb még önmagunk nyilaitól ments meg Uram, minket. Ámen.


   Budapest, 2003. április 7.  

szozattv


szozat a tiszta hang attila LSApokabacsi attilaprokopp Mátyás király szine 2019. 01. 26. SZENT KORONA DÉLUTÁNOK plakát 02 Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf