Döbrentei Kornél: Isten-kód

Csete Ildikónak és Györgynek


Génjeinkbe vésve kitörölhetetlen Isten-kód a Halotti Beszéd,
   az életre ajzó, és beomlasztott ösztönmélységből tör föl az
        Ómagyar Mária-Siralom, a nem siránkozásra buzdító, bár vagyunk
     Boldogasszony Anyánk, régi jó patrónák méhének keserű gyümölcse,
          tehetetlenül gurulva ki a szeretet erőteréből, a tudástól
    elátkozottan és nem megédesülve hátrálunk vissza a méhfalig,
     vénebbül az öregidőnél, és mégis elölhetetlen, örök,
       suhanc-forradalmas, virtus-fűtötte portyás megújhodásban –
    Ó, hány milliárd köldökzsinórnyi messzeségből érkeznek az
    üzenet-jelek, kőbe, bronzba, aranykincsbe, vasba, az URAM, A TE
KATONÁD VOLTAM – Balassa kardvasába: – „Ó ÉN ÉDES HAZÁM, SZÉP
MAGYARORSZÁG” –, fába, arcredőkbe a szellem marta-vájta rovások, az Írás:
           képzeletünk évezredek mélyítette-kotorta medre, az ősfájdalom
                   vadállat-torokból égre hörgött hangalakjai, mássalhangzók
                karistolta magánhangzó-öblök, Isten-könnye: magzatvíz-tócsák,
              kitárt angyalszárny-vitorlákba dőlve a Szentlélek szántja föl,
               akárha földkérge-agyunkat, a barázdákból fölpirkad a Világ
               Világossága-eszmélet, a megdicsőülten kínzatos, a színéről
                tündöklő, fonákjáról fekete foncsoros; földszakadó nyelvünk alól
                   eredetmondává nemesül a makogás, már benne feszül a Hunor
                Magor űzte-vágyta Csodaszarvas szökellve suhanása, elnyúlt
                 testének íve a horizontunk, úgy borul ránk, hogy távlatos, Atilla
              ostora a szívünkig verte, hogy nap s hold-fityegős szarvával
              rest lelkünk dúlja föl, Csaba királyfi megszikrázván homálytaplós
                  tudatunk, a mindenségnek nekiterelte, meg így parancsolván
           önmagunk inaszakadásig hajszolását –; gyí, te, ELTÉVEDT LOVAS
                ki jöttél a kínai Nagy Fal felől, förgeteges nyilazó kedvvel,
             fordultál Nyugatnak úgy háttal, hogy előre, teremtkezvén szemközt
                Keletnek, jöttél áradván Isten kivételes szándékaként, hatalmas
                                 sztyeppei gondolat, EB URA FAKÓ,
                és ÚJRA FELFAKADNAK A MAGYAR NEMZET SEBEI,
                    Máriás lobogók árnyékában is döglegyek köpik be,
      hemzsegő nyüvek virgonc nagy vigassága máig az ország, bár nem csak a
belenyugvásos romlásra tarisznyált szavakat FÖLNEVELŐ ÉDESANYÁNK; a nyelv,
                nem a buta önfeladás, bágyatag hanyatlás igéire formálta a szánk,
                mert a NEM, NEM, SOHA tántoríthatatlan daca is bennünk,
                     és a tudás, hogy a Szent Korona égisze alá rendeltetett
          a mindent megtartó sejtelem: megmaradásunk sodra, irama, mint
              a megéledő gabonaföldek zöld szuronyrohama: huj, huj, hajra,
Jézus segíts, A HAZÁÉRT MINDHALÁLIG, és akkor megint és mindig újra
    az ISA PUR… S ha, megkövetvén őket elszámoltuk a hősi halottakkal,
             majd akkor BORT, BÚZÁT, BÉKESSÉGET; főlehajtva
majd akkor tegezve az Istent: TE VAGY AZ ÚT, AZ IGAZSÁG ÉS AZ ÉLET.
      S mert a tihanyi ősi apátság ikertornya soha nem volt, nem lesz
          a világkufárság poklából felnövesztett két felhőkarcolója,
          TIÉD AZ ORSZÁG, A HATALOM ÉS A DICSŐSÉG.
     De legelébb még önmagunk nyilaitól ments meg Uram, minket. Ámen.


   Budapest, 2003. április 7.  

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf