Tornai József: A tél hideg melle
1.
Puha fészekbe születtem
s Isten kitépett
karmos-csőrös szélvészek elé.
2.
Éjszakai szél,
éjszakai tél:
ömlik az üvöltő lámpából a hó.
3.
Jeges havon,
letört kukoricaszárak mögött
egyesültünk,
s átvitt minket egy csónak a folyón.
4.
Vakon sóvárgok gyönyörödre (mindegy,
sötét megnyílásnak
vagy fényes megnyílásnak hívom).
5.
Lápos erdők, tetszhalott töltés közt úszott
testünk hókolonca
a vízen.
6.
Nem kapaszkodhatok meg
Isten kezében:
vagy egészen szabad vagyok
vagy egyáltalán nem vagyok az.
7.
Minden káprázatot kioltott szívem.
8.
Seregélyek szállnak széthúzódó csapatban
a tél hideg melle fölött.
