Kálnoky László: Fojtogató emlék

  A megvetemedett ajtót kinyitják
  az ismeretlentől megborzongó kezek.
  A homokóra alján mozdulatlan
  parányi sivatag: a halott évek üledéke.
  De mintha eszelős dagályát hömpölygetve terjedne szét
  egy tenger, mely fölfalta partjait.

  Azután egy fonográf hengere kezd forogni
  a leghomályosabb sarokban. Fényevesztett
  hang szól, de alig van szavához már közünk.
  Nem nekünk gyújtották meg azt a mécsest,
  nem lábunk nyűtte el a küszöböt,
  nem mi vagyunk a fénykép a falon.
  Vagy ha igen, el kell felejteni!

  Ha menekülünk is, tovább viseljük
  a régi, csúfos hegeket,
  az eltörölhetetlen nyomokat.
  Ami történt, durván birtokba vesz
  bármelyik órában, tetszés szerint,
  s testestül-lelkestül övé vagyunk.
  Sejtetőn simogatva érint,
  mint a szultán mohó keze
  a kegyencnő szőrig csupasz hasát.

szozattv


szozat a tiszta hang Meghivo Horvath I. NET re freedomforeurope attila LSApokabacsi drvargatibor Mátyás király szine 2019. 01. 26. SZENT KORONA DÉLUTÁNOK plakát 02 versmaraton jankocsm Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf