Sík Sándor: Tizenkét bükkfa
A lombok mélyén bong az orgona,
Zöld billentyűit napalkonyodáskor
Alig illeti a szemérmes kántor.
Világunk kántor az esteli szél:
Beszökött s csak úgy magának zenél.
Nem is cifrázza, mint szokta vasárnap,
Csak ahogy éppen az ujjai járnak.
Nekem is így illegnek ujjaim
Az akaratlan zene húrjain,
Csak ahogy éppen nekiandalodnak,
Csak úgy magamnak meg az angyaloknak.
Az angyaloknak, akik nesztelen
Gyülekeznek itt ilyen estelen
És fűvel, fával együttrecitálják
A zöldkaringes Mária vesperáját.
1945. augusztus
