Olosz Lajos: Primavera
könnyűrajzú, fehér, tavaszi felhők.
mögöttük messze mozdulatlan
azúrkék selyem paraván.
Kiterjesztett-karú két óriási nyír
minap teremtett millió lila ággal
ölelkezni akar ma mindenekkel
és beleolvad az aranykeretbe
leheletfinom halvány intarziákkal.
A zsombékos fű között scyllák kéklenek,
a somon mámoros méhek rajzanak,
bronzsisakos amazon rügyekben
májusi balladák alszanak,
a levegőben kurta gazdátlan kacaj,
a vizeken fojtott, halk üzengetések,
most már lázasan jönni fognak
titkos, garázda sötétségek
és reggel, ha a kuszált sugarakat
félresimítom a tavasz homlokán
és szeme közé nézek,
őszi lelkemmel fel fogok derülni
piruló és boldog zavarán.
