Gagyi József: Utam hazafele a Mezőségen

Szélben kifeszítetten,
dombokba merevítetten.
Gerincet bontó búzával együtt
suvad az oldal,
kiöntő patak árjába leér.
Kora nyárban ez a zöld
már halott-sárga, üveges,
vasszájú juhoknak való.
Mezőségi délutánban
ingázók állnak rá
az egyszemélyes betonösvényre.
Egy falu libasorban.
Érezhető, követhető áramlás:
ha egyikük megakad, majd továbbindul:
érezhető lüktetés.
Elhasad a Nap: fele
fáradt Hold lesz, fele
feketén aláhull.
Érezhető lüktetés: fáradtság,
szálkázott merevség, melyben
laza kötőanyagként: alkohol.
A barázdák avasak, disznóformák.
A vasút mellett ritkák a falvak;
át kell menni a gerincen.

Egynapos eső után
gyümölcsösök. Nagy félve
nyílnak, törpék;
ráncos bőrű gyümölcsöt teremnek.

Gyakorlatozó katonák a dombon,
tankok, kocsik árnyékai kúsznak a völgyben;
a katonák tyúkot kopasztnak, és
mindig szidnak valakit. Egyenruhámból
kibújtam, csillapodtam, mindjárt érkezik a Nap,
lenyugszunk. A katonák
felkerekednek, a motorok
szügyükbe vágják fejüket, inaik megfeszülnek;
sánta kutyák gyűlnek a holdra
s a tyúkcsontokra.

S  a domb szeme alatt majd
az átvirrasztott éjszaka után
sötét táskás nyomok:
a hajnali suvadások, a hangtalanok:
félálomban roppan valami,
súrlódik valami, koppan valami -----
talán füledben a tegnap
meg nem hallott hangjai
most érték el a hallásküszöböt;
vagy pálmákat repesztett meg a ciklon
a Bermudákon; vagy fagyos rozmárbőrre hó hull;

Igaz, igaz: a Nyugati-havasokban
van a Nap akolja,
mondják a mezőségiek.
S nyomban utána füstök
emelkednek, fojtott
lángtalan tűz enyészti
a redves alkonyatot.
Esős idő, férfiélet
harminc és negyven között.
Lélegzik, zöldül;
több a sár, mint a haszon.