Varga Rudolf: ÉLETEIN ÁTSODRÓDVA

Emlékezés párájából, Aldebaran
csillag képéből
madárraj csapódik túlfélről ablaka
üvegének, karmok
karcolását összeolvassa,
visszaolvassa,
bólint, tudja, ő is, ő is tudja,
ő is csillagok kútjából
zuhant, törött tükörarca
mögül sóhajt ki
halódása, életein átsodródva fenn,
fennakad,
fennakad idő
rostáján, fuldoklik bezúzott
homlokkal, vaksin hunyorog
világtalan lelkének kormosgyertya
csonkja, elnyeli,
ég elnyeli, visszaszippantja,
megint kiköpi,
kiköpi, kiokádja, elhalt
sikoly párája sodorja,
pedig lehetett,
lehetett volna jégen
csillanó, csillanó felsőegek
befagyott taván.