Juhász Árpád: Éjjel egyedül

A karjaim leszakadtak, mint a híd hull a folyamba,
ha pillére összeomlott. Hol vagyok? A Göncöl útját
mért nem mutatja az ég már? Éjjel a Duna fekete,
októbernek szele rémít s nincs menekvés, nincs menekvés!

Nincs menekvés, rásikoltok minden árnyra, minden fára,
házak előtt kopogtatok csúf mankómmal, elvesztettem
szemeimet, karjaimat. Valaki a hátam megett
fekete csuklyában kerget, az éjszaka rám ijeszti
torz kutyáit és a holnap rossz cipője bús csatakból
táncol hozzám. Nincs menekvés! Nincs menekvés!
A hegyoldalon Valaki borát sajtolja belőlem
s ijedt arcú mázolók a falra kennek szörnyű jajjal.

Én vagyok a zord magány és papok fáradt ivadéka.
Néma ősök bilincseknek használtak el tömlöcökben
s most száz idegszálon csörög tépett éveim zenéje.

Hová tudnék lefeküdni, mint a béka dől a fűbe?
Úttalan és társtalan így nincs menekvés,
Nincs menekvés.

szozattv


szozat a tiszta hang 2019 10 20 Ertektar Budapesti Székely Kör   2019. október 16. Takaró Mihály 1 elatkozottkoztarsasag nyiro plakat újpogányság szalonna alap 1 rakkonf1022 szept 9 15 ig nfz szept25 bartok 1080x636px slider jegy hu sinka plak Meghívó 2019. szeptember 20 konferencia 20190921 Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf