Juhász Árpád: Éjjel egyedül

A karjaim leszakadtak, mint a híd hull a folyamba,
ha pillére összeomlott. Hol vagyok? A Göncöl útját
mért nem mutatja az ég már? Éjjel a Duna fekete,
októbernek szele rémít s nincs menekvés, nincs menekvés!

Nincs menekvés, rásikoltok minden árnyra, minden fára,
házak előtt kopogtatok csúf mankómmal, elvesztettem
szemeimet, karjaimat. Valaki a hátam megett
fekete csuklyában kerget, az éjszaka rám ijeszti
torz kutyáit és a holnap rossz cipője bús csatakból
táncol hozzám. Nincs menekvés! Nincs menekvés!
A hegyoldalon Valaki borát sajtolja belőlem
s ijedt arcú mázolók a falra kennek szörnyű jajjal.

Én vagyok a zord magány és papok fáradt ivadéka.
Néma ősök bilincseknek használtak el tömlöcökben
s most száz idegszálon csörög tépett éveim zenéje.

Hová tudnék lefeküdni, mint a béka dől a fűbe?
Úttalan és társtalan így nincs menekvés,
Nincs menekvés.

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf