Jóna Dávid-Szentjánosi Csaba: Gazduram-2015. november

»betűvé válunk«,
a hasas éjszaka kihord minket…
megszüli furcsa ívű leveleinket


Gazduram
 
Az agyam: egy nagy szótár,
fordítom a gondolatokat,
elültek lassan az ablakok,
az éj rókaárnya utánuk tapogat.
 
A percek: idő cm-ek, mérjük,
hogy a múlt mekkora,
pedig az emlékek: történéseink
ruhái, egyiknek sincsen kora.
 
Én vagyok a lámpa, a könyv,
a toll, a papír az asztalon,
hogy megtörténjek általuk is,
verssé válva hagyom.
 
A földrészek: óriási levelek,
a Hold: fénylő gomba,
elmegyek betűekével szántani,
őseim sorsát hordva.
 
Szentjánosi Csaba
2015-10-06
 
Gazduram

"őseim sorsát hordva",
ami egyszerre hajtása, s odva,
a család fának,
kijózanítanak mielőtt megbabonáznának,
magyarázat, felmentés egyszerre,
előnye, hogy felelősség nélkül fekszel le...

egész életünkbe készülődünk,
ma is a sejtéseink bizonyosságát várom
de láthatatlan elmozdulásunk csak álom,
vagy még annyi se,

a készenlétbe fáradt akarat,
s önmagunkba vetett vak hit,
mint pórázon tartott kutya,
ki körbe járja a gazdit,

nincs elrugaszkodás, nincs kataklizma,
csak egy agyonfogdosott, megrepedt
lélek prizma,
egy hátsólépcső, egy dohányzásra kijelölt hely,
s hozzá két hinni akaró poétikus alkat,
mely egymásra támaszkodva önmagukat mentik fel
 
Gazduram
 
A versek engem mindig megmentettek,
mert általuk beszéltek az utcák,
a házak, halottaim, megfogalmazhatatlanságaim,
valahogy itt voltak, csak le kellett
szednem őket a csendről, elvenni Isten kezéből,
az ősz kabátjának zsebéből kivenni,
a betűkben: gondolatutak voltak,amiket
a felkiáltójel-sorompó megállított,
a vers, a vers, egyszer már írtam: létra,
amin le-és fel mászhattam két világ között,
amiket a költők súgtak, azt én kiordítottam
magamból,
a hátsólépcső - szülőcsatornájából
mindig előbújt az udvar-és sírt a mászóka,
a hinta,
én meg megértettem, hogy ez a költészet:
ami van, amibe csak bele kell bújni,
mint tintának a vonalba, mint egy nőbe,
mint a saját életembe…hogy ez a költészet:
ahol betűvé válok-és megfogva a másik kezét
szóvá válunk,
őseim beleegyezése nélkül
(igen, magyarázat felmentés egyszerre,
de élet nélkül meghalni sem lehetne)
a toll nem is érinthetné a papírt,
mert ez egyesülés, hogy a vers utána
hintáztasson minket a világ-játszóterén…
 
Szentjánosi Csaba
2015.10.11.
 
Gazduram
„bele kell bújni, mint tintának a vonalba”
mint olvasónak a verseidbe,
mint zsúfolt csöndbe még egy rövid csöndnek,
el kellene férni,
de minden halál előtt jó volna élni…
meg kell találnia a keresztjét mindegyik szögnek…
 
egyérintőt játszunk a házak közt felfestett pályán,
a térdünkön horzsolás, lejött a bőr,
ránk világít értetlenkedve az éjjeliőr,
hisz mi játszunk éjjel is, kéjjel is,
feledve a múltat, feledve a mát,
mi igazán „játszunk egy életen át”,
elérhetetlen ösztönök reményeiben botladozva,
egy tükörsimára dörzsölt alma a piaci koszba.
 
„betűvé válunk”,
a hasas éjszaka kihord minket…
megszüli furcsa ívű leveleinket

Jóna Dávid
(2015.10.12)
 
Gazduram
 
„de minden halál előtt jó volna élni…
meg kell találnia a keresztjét mindegyik szögnek…”
 
A klaviatúra: iskolapad,
ülnek benne a betűk, mint a gyerekek,
Isten állandó-monitorában
mozoghat csak az emberi felelet,
 
kutyaként kaparjuk a lapot,
elássuk benne a gondolatokat,
rászórjuk az időt, ha az „éjjeliőr”
holdlámpájával minket tapogat,
 
de talán ahogy kidobjuk a verseket-
gyorsabban halad bennünk a lélek,
a csönd-jégtábláiból feltörnek
a mélység által tisztított lékek,
 
a kéz lemezjátszókarja 5-tűvel
karcolja az asztal mikrobarázdát,
megszólal a gondolatrobbanás
az ég hangfalán át.
 
Szentjánosi Csaba
2015-10-16

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf