Jóna Dávid-Szentjánosi Csaba: Gazduram - 2015. október

Tengernyi írás helyet, pár verstöredék, amit lelkünk
elmúlt korából a tengerparton találtunk...


Gazduram
 
kimosta alólam a homokot
a tenger,
ott álltam,
fürdőgatyában;
kétségeiben elszánt ember,
 
hozzám közel
kihordatlan álmok papucsai a parton,
lépni kellene,
de csak az egyensúlyom tartom.
 
hullámok örök megérkezésben,
a szándék nélküli megsemmisülés
öröme örvényekben forog,
egy-egy csepp rajtam falja fel önmagát,
és észrevétlenül, puhán, elpárolog.

Jóna Dávid (2015.09.01)

Gazduram
 
A távolban
az ég és a tenger párhuzama összeér,
királyi a víz kék vére,
a homok: csak ledarált csend,
a parton járőröznek a hullámok,
vízcsepptöltényük szanaszét gurul,
a bárka ring, masszíroztatja magát,
az ember levedli ruháját,
kimászik magából,
hogy tenger-énjét megélje.
 
A medúza-mellek csípik
az ember szemét,
a fenék-domborművek között
a véső helye,
az ember vigyáz felkiáltójelére,
nehogy helyeslése szembetűnő legyen.
Az újság-paravánja mögött
átöltözik a férfi agya
más gondolatokba,
míg kicsempészi a papíron
szóvágyait.
A gyerekeknek integet,
akik ugrálnak, mint a szöcskék
a zöld pillanatban,
kedvese elnyúlt teste: ágy,
benne alszanak évei,
amik most felébredtek,
most veszi észre,
olyan hullámai vannak,
mint a tengernek,
amiben ő lehet a hal,
ettől a felismeréstől napszúrást kap,
nézi pikkelyes bőrét.
Már nincs semmire szüksége,
csak saját magára,
feje-gyümölcse kedvese ág-karján,
fogmagjai összekoccannak,
leteszi a lapra betűvillámait,
míg megrázza a boldogság.

Szentjánosi Csaba 2015-09-10

Gazduram
 
Összekócolt tengert simogat Poszeidon,
a parton a "homok: ledarált csend,"
mezítláb lépkedek mondataidon,
mennyi harmónia, micsoda rend!
 
taposom a napokat, a percet,
hátam mögött ezer kanyar,
a számban is homok serceg,
de szinte már nem is zavar...
 
lelkünk a képzelt parton lődörög,
s nyugágyon nézünk, olvasunk száz klisét
arról, hogy a téboly ma hogyan gőzölög,
s miként köpködi ránk apokalipszisét.
 
a szenvedéseknek nem lehet célja
homok millió lábnyomot nyelt el,
a halálodhoz jutsz közelebb
minden egyes nappal, minden egyes perccel
 
a tenger a Föld könnye, verítéke
azúrkék takaró, lepel,
a felfröccsenő fájdalom cseppjei
a sziklafalon porladnak el.

Jóna Dávid (2015.09.14)

Gazduram
 
A tenger hullámai bennünk folynak,
minden csepp: egy gondolat,
valami olyan közel van, ezért
látom végtelennek magamat.
 
Nem összemos a tenger, hanem
évezredeket mos át,
élvezem a csend hullámzó
vízesés áradatát.
 
Az ég: kifeszített vitorla,
ahogy fújja az atmoszféra fejünk fölött,
két sirály a vízre száll,
Isten a földre örök érvényűen leköltözött.
 
Tudástár, egyetem, ősiskola,
kultikus, szent hely a tenger,
meghajol, tisztán, csak mezítláb
lép bele az ember.
 
Generátor, a Hold maszkja
az éj falára dobva,
a tenger nem a másik partot,
hanem önmagunkat hozza.

Szentjánosi Csaba 2015-09-24

Gazduram

álmaim fölös igéit poliészter csomagolásban hozom,
mint a párttitkár fia az első áldozáson, megzavarodom,
kitérek, elhajolok,
mint részeg örömapa elől a koszorúslányok,
az álmoknak egy haláluk van, a megvalósult álmok.
 
a tenger, vizes áradatában,
könnyünk könnyen oldódik fel,
Isten lavórjában mos minket,
így törődik velünk, a szeretteivel,
 
s a teremtés,
mint minden alkotás, ha kész,
maradni próbál az örökkévalóságban,
ezért van az ész,
ettől dobban a szív,
s  a makacsságunk ezért a vágyban,
mely minden nap harcra hív.

Jóna Dávid (2015.09.24)

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf