Fülöp Kálmán: Igazi arc nélkül...
Igazi arc nélkül
nem lehet
arc
igazi cél nélkül
nem cél
a cél
mesélő tarlókra
taposott ösvények
érvágta homlokán
átfúj a szél
akarva akartak
kerestek ész
nélkül
átnéztek felettem-
védett a
tér
bársonyos szememből
korhadó keresztet
lengetett világba
némán a tél
Nélküle nem
voltam, Vele
ma én vagyok
alkonyok tüzében
edződő
akarat
s kinyíló redönyök
viharvert mosolyán
relytélyes erővel
tűz rám a néma nap.