Deák Mór: CERUZARAJZ

a rétre szöcskenyájat hajtok
a bárányokra felleget
megtámaszkodik a vakondok
ez a gyerek nem is gyerek

átcirógatom a bundáját
sosem megyünk a föld alá
onnan ahol van pont rálát
a háztetőre ami nagy Á

teletöltöm a tengert hátam
a hatalmas égnek feszül
nem élhet felnőttként se bátran
aki elfelejt gyermekül

van egy világ a jobb zsebemben
a bal már rég olyan lyukas
hogy megkerget önfeledten
az anyalúd s a kiskakas

aztán az este nagy zsákjába
elpakolja a kincseket
s az álom fekete vásznára
fölsatíroz egy életet