Jakab Ödön: Ott születtem…

Ott születtem a hegyvidéken,
Oda köt minden jó emlékem;
A hegyi dalt még most is hallom
Vándorolni a hűs fuvalmon.

Van egy sír ott a hegyvidéken,
Csemete bokrok sűrűjében;
Annak a sírnak gyász engem
Elkísér egész életemben.

És leszakadtam mégis onnan,
Hogy utam árván kóboroljam,
Hogy az idegen messzi tájon
Szívem örökké visszafájjon.

S ha már a sorsom úgy akarta,
Még se bánom, hogy messze hajtsa!
Maradva csendes otthonomban,
Nem volna vágyam semmi mostan!

De így akármely tájra menjek,
Szüntelen édes vágy melenget
– S boldog szív, mely sírig édes,
Kiolthatatlan vágyat érez.