Jóna Dávid- Szentjánosi Csaba: Gazduram – 2015. július

várom, hogy arcunkat járja a Tiberis felől jövő szél,
hogy a föld paplanjaiból kitakarózott kövekre tegyem a kezem,
hogy szoborszemekben láthassuk és tanuljuk a tűrést,


Gazduram
 
amikor elnyújtózkodnak a percek,
majd zsugorodnak lüktető pillanatokká,
s Te a hiányaiddal az ölben remegsz.
 
a túlélés közönye nem metaforikus,
a fűszálakba kapaszkodás görcse után
ironikus a Mindenható és az Üdvözlégy.
 
a magzatvizükbe fulladóknak
az eljátszott passiójátékban (jesszus, ez milyen szó?) mi lehet vigasz?
miközben a rohadék világ súlytalanul kering
köröttünk...
 
bűn, bűnbánat, bűnbocsánat -
a fájdalom és a kegyetlenség együtt jár,
valóságot vezetünk le a mítoszból,
pedig fordítva kellene.

Jóna Dávid (2015.05.27)


Gazduram
 
Versed után, aktuális:
Rómába mentek,
 
ahol az idők láthatatlan lángjai most is égnek,
ahol a széttépett arénában most is vérzik a tér,
az Amphitheatrum Flavium: a Colosseum,
Vespasianus majd Titus (épp egy hete olvastam el
nagy élettörténetét) elnököltek….
 
nem tudom, hogy mit lehet írni versedre,
…talán értem Jézus szeretetét, értem hogy
ekkora fájdalomra, bűnre nem lehet válaszolni
fájdalommal, bűnnel, mert lealacsonyítaná
a bűn felelősségét, a fájdalom végtelenbe ütközését-
erre csak szeretettel lehet válaszolni, alázattal,
 
talán megértem Bandi bácsi mondatát:
a halál nem pont, hanem kettőspont,
 
talán megértem versedet, megértem, hogy
őseid mit akarnak általad mondani,
mély tiszteletemmel a lapig hajolok előtted, előttük,
hogy a csend tükrében meglássam magamat,
a süllyedő hajók is tengerré válva: az eget
tükrözik vissza,
 
gondolok Rátok Dávid,
kivert fogamként mutatom föl betűmet,
hogy magyar polgárként, hajnal-tógában
ha jársz majd a történem porán,
fogadjatok szolgátokká engem….

Szentjánosi Csaba
 2015-06-11


Gazduram
 
„Mihály már napok óta Rómában volt, és még mindig nem történt vele semmi sem. Csak Róma történt vele, ha szabad így mondani” – írja Szerb Antal az Utas és holdvilág-ban.
 
kész akarok lenni rá, hogy megtörténjen,
mint Pilinszky merénylete.
 
az egészet egy lassú érintésnek képzelem,
mint roncsot talált mélyvízi búvár,
aki a hajó mélyében több tonnányi csöndet ébreszt fel.
 
várom, hogy arcunkat járja a Tiberis felől jövő szél,
hogy a föld paplanjaiból kitakarózott kövekre tegyem a kezem,
hogy szoborszemekben láthassuk és tanuljuk a tűrést,
és hogy érezzünk, a nem is tudom mit,
de valamit biztosan.

Jóna Dávid (2015.06.12)


Gazduram
 
Róma, mint magántanár:
tanít, járok óráira,
majd meséld el „ a nem is tudom mit”,
ez érdekel a legjobban,
mert a többit a szemérmetlen prospektusok
lap-combjai úgyis kitárják,
meséld el majd az oszlopok sugdolózásait,
a kupolák hajszárítói alatt,
hogy hogy száradnak a színek,
azt a megfejthetetlen valamit: ami Róma!
Ahová-mióta vágyakozom, miért is?!
Talán azért, amiért Te…felszabadítani
képzeletünk, érzelmeink rabszolgáit…
hogy majd egy tigris karma karcolja
a lapra a betűket,
míg a történelem magjában:
a csendben összetapadó
több évezredes mindennapokat,
ünneppé emelje dimenziókban való utazásotok.

Szentjánosi Csaba
2015-06-12

szozattv


szozat a tiszta hang Meghívó 2019. szeptember 20 konferencia 20190921 Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf