Sebesi Ernő: Ady felé

Csak egyszer láttam volna kínzott testét,
szomorú szeme látnoki csodáit,
hallgattam volna füttyét is sokáig,
ha Magány hozta Elébe az estét.

Vagy borgőzbe, ha úszott pár barátja,
hogy ittam volna gyöngyös, szűz igéit
ért Mámoroknak lázas venyigéit,
ha zengve villant Vágyak Ararátja.

De fájt Néki a Vér és Arany piszka,
hát menekült a halhatatlan, tiszta
nagy Egekbe és árván hagyott minket,

kik sose láttuk – s végtelenre várva
csak Őrá esküszünk: a Prófétára,
mert megbünhödte minden bűneinket!