Sértő Kálmán: Vallatom paraszt testvéremet
Vasárnap a szolgáló leány
Süti a haját,
Vallatom: árulja el a babáját?
„Mondja, ki az eszményképe? Lövészbojtos baka?”
„Nem!”
„Szeneslegény? Folyamőr? Liget csillaga?”
„Nem!”
„Trén? Evezős? Hordár? Pincér? Péksegéd? Úszó?”
„Nem!”
„Huszár? Rendőr? Fűszeres? Marhavágó és nyúzó?”
„Nem!”
„Kalapos? Cipész? Rőfös? Stáfkocsis? Zenész? Bábos?”
„Nem!”
„Handlé? Diák? Sörös? Útseprő? Cukrász? Zsákos?”
„Nem!”
„Szobrász? Festő? Fényképész? Bitang poloska irtó?”
„Nem!”
Akkor tán dudligyáros? Tejes? Postás? Kíntornás?”
„Nem!”
„Akkor maga, hogy mondjam? Maga egy rózsafüzér?…”
A lány már oda se figyel,
S csak ennyit mond:
„Úgy van,
Tüzér.”
1933.