Jóna Dávid-Szentjánosi Csaba: Gazduram – 2015. február

Amikor a világ kap hideget-meleget, akkor a költők
szerelmeseiktől olvadnak és verseket kaparnak
a monitor-ablakára egyszerre.

Gazduram

a hajnal éppen fékezett, álmodtam izzó lényeget…

ott már tudtam, hogy megírom majd egyszer,
egy bérelt világban kapaszkodtunk a mába,
gyűrött lélekkel egymásba,
vártuk, ahogy fényeit ébreszti a méltóság,
s engedi fogságából az árnyéktalan közöny,
az ebédlőasztalon vártál akkor,
ma is ebben gyönyörködöm.

a tények, a törvényszerűségek nem kezdtek ki minket,
az okker mondatok, a jéghegy evidenciák,
azóta minden reggel nézlek, ahogy öltözöl,
csak mosolyodban teljes a világ.

    Jóna Dávid (2014.12.25.)

Gazduram,
Nagymamavers az év utolsó napján

Kis papucsodban, virágaidhoz csoszogsz,
édenkerti élőlények,
árnyék-fáid a fényig nőnek.
Milyen színű az év utolsó napja?
Szilveszter-színű.
Papírt adsz a vonalnak, meghúzod
gondolatod határait,
reszkető kezedet megfogja a múlt.
Nem alszol, füleden a Nap-Hold
fejhallgatója, hallgatod az Űr zenéjét.
A hűtőgéphez lopakodsz, mint
sarkkörhöz az emberi kíváncsiság,
megtöröd a jég csöndjét,
felolvasztod a csöndet.
Dec.31-22.18 perc, az órával
megnevezed az időt, ahogy
a folyó vízfolyásában-mégis
megáll arcod tükörképe.
Hónapjaid, a napok láncain:
12-kutyád, száguldanak veled a semmiben,
ezért mikor kinyitod ajtódat,
háznyi: mosolyod.
Kis papucsodban, Istenhez csoszogsz,
vele nézed a TV-adást, aztán
kikapcsolod azt is, hogy
csak teremtőddel legyél.
A teafőző alól, kihúzód lángok-lábait,
nevetsz, ahogy a gőz elesik,
s míg kint dobszóval hirdetik, hogy
jön az Újév, addig Te,
csillagok-hálóival kifogod az eget,
hogy legyen elesége a reménynek.

     Szentjánosi Csaba (2014.12.31.)

Gazduram

a könyv lapjain barátságos csend,
majd odabent és így odakint,
olyan melegséges amikor olvasol,
így hat egymásra minden,
szócafatok, pillanatok, amit aztán sokáig
magadban hordozol…

lehet, hogy csak egy mondatért olvasol el egy könyvet,
hogy melyik az, azt előre nem tudod,
csak egy képsorért nézel meg egy filmet,
azt őrzöd, a többit elveszted, eldobod.

de az a mondat, az a kép,
részeddé válik, eggyé veled,
neked fontosak, másnak nem azok,
ezek a semmirekellő képek, ócska kis mondat kacatok.
a kotta szélét lágy esti fuvallat emelgeti,
a desszertes villán csoki maszatok…

egy igazi összejövetel, ahol megnevezed az időt,
beszélgetsz a Holddal,
majd borral a kezedben születik egy újabb,
az eddigieknél még szebb bordal.

vasárnap van, szitál az eső, permet-fátyolában a kert,
ablakom-könyvem időt kapott, időt nyert,
s bele varázsolva tavaszt,Téged,
a  betűkben oldom fel az érzéketlenséget.

     Jóna Dávid (2015.1.08)

Gazduram

Minden távozik
és megérkezik egyszerre,
Holdon a léptek-sandítok
az üres dobozos desszertre.

Az idő: egy élő fa,
elhullatja éveit,
hogy lehet, hogy belőlünk is,
egy világmindenség marad itt?

A tenger: átlapozott könyv,
napsugár könyvjelzők benne,
a pohár: üvegvirágjában bor:
iszok egészségetekre!

     Szentjánosi Csaba (2015-01-09)

Gazduram

ma már beosztom, mit kapok, vigyázok rá,
mikor felkel az ágyból,
a helyére kucorodom,
s őrzöm melegét…

úgy alakult, hogy megszerettem
azt, hogy várok,
nem várni rosszabb,
talán ezért,

vagy mert ilyenkor
őrzött képeinkben vagyok,
elképzelem újra, mikor reggel
felveszi melltartóját, félmagasan emeli maga elé,
mint egy szabadság-szobor.

a hétköznap pillanatának lopott csókja:
zafír foglalatban topáz.

     Jóna Dávid (2015.01.17)

szozattv


szozat a tiszta hang aranyalmas dedik2019 POLGI könyvbemutató 2019 Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf