Vasi Ferenc Zoltán: Napszentület / Évszakláz

A tél ajtaját felnyitja a nyár.
Küszöbön zöld ág, tavaszi hírek.
Kinn vagyok benn:
Tearózsa-világ.

Kavicsot ejtek a tóba.
Szemem temetem rá csöndnek.
Szerelemajtóban
tenyerem marad a kulcs

fűszalak közt alant
a Lant csillagképe
álmok angyali
ágyába gyűrve:

szavak holnapa
a Tűz homlokában
már készen vár Pallasz
szent Szűzen üzen:

lepkeszárny lángú inged
megmártom hajnalfényben
előmerítem sárból
fájdalom-tiszta arcod:

az angyalok
magasra szállt
lelkek a
Láthatóban

rózsabokron
vér-ösvényen
fénybogár:
gyémántkavics