Szalma Réka: Földalatti vásznak

Eljátszunk mindent, mi szalag-ismeret,
elsétálunk, és kezünkben délibáb.
Terhünkön nagyot, de más nevet.
Egy szürke járdán megbotlik a nyár.

Felsegítjük, hogyha lenn a lét,
de torkunkban már megszorult garat.
Ne kényszerüljön vám elé a fény,
ne fessetek elém most tar falat.

Egy szombat megjavít egy pénteket -
egymásra szórjuk halkan hamvaink.
Felsírom, kedves, minden beltered,
s magamra húzom vásznaink, nyakig.