Czipott György: Fénytörés

tolgylevelhajszálnyi nap,
semmibe, semmiből.
repedésnyi élet.
ködfal nől, ledől,
üvegburjánt növeszt
képzelt remény.
soronvégsőt sikolt,
tág íriszen botlik a fény.
világok zuhannak.
elhullott tűhegyen
bont sejlő titokvirágot
feslőhatárú végtelen.
indáznak élő erek,
kőhúsból eredtek.

most, marjultvégű szókat
verebek csipegetnek.

nincs már mi elveszett.
nincs még, amire lelsz.
senki nem kérdez,
cingár semmit felelsz.

pillanat szirmul időtelen:
levélhulla tört ághegyen.

szozattv


szozat a tiszta hang aug202017bazilika vacsztistvan Pál István Szalonna arany200 Ordo liturgicus Budapestinensis
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo