DR. PÁZMÁNDY LÁSZLÓ: SULLA ÁRNYA

Sulla (Kr.e. 138-78.) római diktátor, rejtélyes,
igazságtevő, a kései köztársaság idején.
Diktátumai beépültek a római büntetőjogba.

Paloták boltíve alatt,
Éjsötét vagyonok gyűltek.
Az árulóvá vált szavak,
Szónokok szájába kerültek.

Tógás urak, szenátorok,
Megszegtek minden törvényt.
Bűn és arany együtt forgott,
És elhozta nekik az örvényt.

A diktátor üzent, jó lesz félni,
Kicsordult a méregpohár.
Annak a gyertyája ég végig,
Ki az igaz oldalon áll.

Várt a pretoriánus gárda,
Zárt sorokban az udvaron,
Sulla titkos parancsára,
Azon a didergő hajnalon.

Lassan diktálta névsorát,
Sulla már pirkadat óta,
Az öreg írnok asztalán
Lepergett a homokóra.

Az elhangzott nevek alatt
Az írnok keze reszketett,
Míg a papíron tolla szaladt,
Látta a törékeny életet. 

A centúrió merev arcán
A felismerés átfénylett,
A császár előtt vigyázz-ban állt,
De sokat látott szeme égett.

A súlyos parancs rövid volt,
Nem kellett kétszer mondani,
Mikor átadta a névsort,
Annyit szólt: Végrehajtani.

Indultak a vörös köpenyek,
Helyre billenteni a világot,
S mire az alkony megérkezett,
Az ég vérszínűnek látszott.

Ledöntött szobrok üres talpán,
Mintha feltűnne Sulla árnya.
Talán most is sokan akarják,
Őt visszahívni a mába.

        Mezőkövesd, 2011. szeptember 28.