Pethő László Árpád: A teremtés koronája

„Ha kincsed őrzöd s élted érte gond
ha szélbe szórsz kacagva száz vagyont
a sírban nem leszel sehogy se más,
csak szürke por, penészes puszta csont.”
                                    Omar Khajam

Naponta ugrik
kutyám - nyakamba varrja
a világ kínját

végül kiderül
e szeretet nélküli
létben vágtatva

rádöbbenhetünk
a fékevesztett világ
végjátszmáira.

         *

Nem maradt más csak
a hazatérés – haza
kutyaol- égbe

a megharapott
napokba - fénybe ama
letaglózottba

hát így lassan az
égből az égbe juthatsz
szakavatottan

szóból szóba fut-
hatsz - lassított felvétel
orgonazene -

s az illat mellyel
a felhők fölé törhetsz
szakadatlanul

s landolsz ama te-
nyérnyihelyen amelyen
ott megérkeztél.

               *

Buborékban szü-
letve – buborékban élsz
halsz – a gázban gáz

vagyunk búval bú
burokban tízmillió
éve - búborék-

ban-baram-baram
szédületes lélegzés
döbbenetesá-

lom féle álom
alatt – törten kavicsban
a világ felett

bódultan ama
fényességben – ragyogás-
banis aludva

hogy az ébredést
halál előtt már feltá-
madás övezze…

           *

Szinte csak őszben
esőben tocsog lelkünk
s az avar ég

égeti lábunk
roncsolja csípőnket – a-
gyagos süllyedés

légy készenlétben
fegyverben özönöl   a
kelet megint - még

alig – alig és
álig tocsogás fedi
a volt jövetelt

tedd Uram folyó
közepébe napnyugta
roncsolásait

hogy ne süllyedjünk
ott - partot érjen ama
égi segedelmünk.

             *

Elértem a fa
közepéig - be a gyűrűk
övezte puszta

létig – mennyi van
hátra kifelé jövet
megtudom ha lesz

ki kihúzzon a
levegőégre s a fa
túlsó mohásabb

felén meglátom
a nézhetetlen csodát
a láthatatlan

zenét: isten te-
nyerén hol megpihenhet
békásan a világ.

                   *

Lesheted a fel-
a feltámadást íme
előjön hamar

s poharad teli -
látomások közepén
előjő Krisztus

kézen fog leül
elbeszélget veled az
eljövetelről

várakozásról –
szíved szerint álomba
ringat a szeles

visszatérés e
földi égbe – remélve:
újból foghatod

ama kupát mely
Krisztus vérével telve
megváltja ama

földi labirint -
az ébredés himnuszát
hogy hallva lássad

csukott szemmel éld
ama fényt: por és hamu
valóságát itt

s amott a tenger
habjaiban kezdve már
a feltámadást…

             *

Rátapodva rá-
ülve a hétrét szálló
kitagadásra

úgy vagyunk mára
mintha repülve – elszáll-
va – itthon lennénk

akár kihagyó
dadogó emlékezet
hazaérve e

lepkeszárnyon és
alatta vetülő lét
a végzet bája

ahogy itthonról
haza s a hazában már
senki semmi – lásd

csak harmatos kez-
det – őszi hullás a vé-
geláthatatlanban.

         *

Lazán indulj a
fák csúcsa felé hiszen
tudhatod merre

van a kiút be-
felé a lépcsők a
kezdődő mélység

csúcsai alig – a-
lig látszanak – szinte már
feketén az ég

látható a meg-
kopasztott ágak szíved
közepén – alant

a fenti világ –
csőrén maradt falatok
megcsömörlések

a szemlesütve
bolyongó lélek lassú
kimúlásában.

Aztán a csörte -:
vívod lét és nemlét ha-
tárán lélegzet

vétel nélküli
asszódat – teliholdkor
rezzenés nélkül

lásd így vagyunk ám
csúszós páston háromszor
megáldva – mára

bizonyosan nem
vagyunk – leszünk a terem-
tés koronája…

             *

Közben lesújtón a
kötél és a golyó is
közénk állt azon a napon
haynau féle kutyák

               *

és jönnek térdig
sújtottan jövendő(lés)
bajnokai itt

hol valakik be
kell csapják az ég felé
vezető ajtót

hogy csak választott
erő-legénykék és lányok az
álmokon túlról

léphetnek Ádám
és Éva „örömébe”
Zeusz nyomában

a bika hátán
Orfeusszal az Anti
Krisztus „fájához”

persze ki korán
kél aranyba foglalva
s hitehagyottan

lelkéből átkoz
miközben ő a hunyó
mert nincs elveszett

sátoros ünnep
nincsen jó vagy rosszabb
porhintés vagyon –

s mindkettő együtt
vagy tizenkettő külön
kánon hatban hét

mert isten nem az
akinek hiszed hanem
isteni minden –

teremt és éltet
melyben látod alkotó
tettét – tettedet

szeretve gördülő
függöny mely ápol – takar
hazáig kísér

majd kitakar lát-
hatatlanul őrizget
kínban feloldva.

 

szozattv


szozat a tiszta hang pozsonyicsata19 Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf