Áprily Lajos: Rönk a Tiszán

Ravasz Lászlónak

Alföld. Rohan a gép velem.
Zöld és virágos végtelen.

Torony. Túl rajta: tóvidék.
Őrház körül arany csibék.

Most faluvég. Pár puszta sír.
Most nyáj. Mocsári gólyahír.

A sás közt karcsú gólya lép:
verőfényes Petőfi kép.

Tört szárnyú, furcsa szélmalom.
Négy csorba házfal. Csárdarom?

Kertek közül egy ér kivág.
Barackvirág. Barackvirág.

Most: vízben álló fűzberek.
Villámló varjú-hadsereg.

A gazban ársodorta szán.
Most: – egy tutajrönk a Tiszán.

Csak nézem és a lomha test
a fényes ködben élni kezd.

Most karja támad, társa nő.
Már tíz fenyő, már száz fenyő.

A törpe síkon nő tovább,
hatalmas, büszke délibáb.

Sötéten égig fellebeg:
bozontos fenyves-rengeteg.